megnéztem - unokám miatt -  a Toy Story 4-et(az elsőt még anyjával anno! :)

hogy legyen közös témánk, megbeszélhessük

hát gondolom . a maga nemében nem is rossz kis gyerekfilm, nemes érzések vannak benne, amik még a bábúarcokon is átütnek.

de hát nem épp nekem való!

már eleve a 3D sötét szemüvege...(nem is értem,..)

azért megható, hogy a 6 éves próbaovisulis kislány hogy ragaszkodik magagyártotta - villából, szivószálból , summa summárum szemétből- játékára

és vigyázza és visszaszerzi neki a főhős cowboya

de végül is ő a szabadságot (a végtelent) választja újra megtalált pásztorlánykája oldalán

mert nem is tudom magam se, hogy is van ez:

jó tartozni valakihez, rossz elvesztett már rámsenéznek porcicás elhanyagolt  játéknak lenni, de ugyanakkor a szabadságnál ! VÉGTELENNÉL) nincs, nem lehet  fontosabb,  még egy kis gazda se...(aki már amúgy is jól megvan nélkülünk).
(