a család (fia, unokája, unokája anyja) első férj, feleség, lányuk volt jelen és rajtuk kívül pár régi jó barát, osztálytárs, köztük én, tegnap este érvén haza későn tudtam elolvasni a messenger üzenetet, miszerint hívjak ismerősöket, de egy :dr A A épp ma reggel elolvasta, és a véletlenek(?) folytán el is tudott jönni, később vissza is hozni - oda taxival mentem..A temetőbe. Gábor Éva emlékkövének avatására....
Floridában halt meg, de itt is emlékszünk rá (tán itt igazán) és talán, valóban, ahogy a rabbi mondta, szivében Éva végig makói maradt,,, a tenger partján is....
a ahivatalos neve Dr Gábor Éva alatt ott a beceneve, ahogy szülei hívták: Mucika
itt majdnem elbőgtem magam
ahogy az a kis emlékkő a szülők közt fekszik, igazán megrázó
emlékszem még valamennyiükre, Grünhut nénire, aki mindig kedves volt és mosolygott, az utcán, ha találkoztunk, mindig élénk beszélgetésbe kezdtünk, de meg-meg kellett neki állni (az érszűkülete miatt ), egy nyáron át angolozott velem, s év elejére megtáltosodtam, 3-as után 5-öst kellett adnia az angol tanáromnak:) nem is emlékszem, komolyan angoloztunk-e, biztos, de én arra emlékszem hogy mozgalmi dalokat énekeltem Grűnhút néninek
a bácsi még korábban meghalt, Éva 16 éves volt csak akkor, orvos volt, de előttem úgy van, mint aki nagyon mélyen imádkozik, imasállal, a templomban,de tudott viccelődni is,vasárnaponként, amikor a Család cipőit pucolta, azt énekelte: melletted nincsenek vasárnapok...
szomszédok voltak és nagyon jóban a nagybátyámékkal
hol vannak, hova lettek, ők is?!
és most Éva is.... köztük fekszik az a kis emléktábla
kavicsokat tettünk rá...
Zelma, az unoka, egy szál sárga virágot hozott, de nem tudta odatenni, az apja tette helyette. Remélem emlékezni fog a nagyanyjára, aki imádta....
***
az ég is megsiratta,