aztán elhatároztam, ahogy fogyunk is, hogy amíg tehetem nem hagyom ki ezeket az alkalmakat, de tegnap amikor egy étterem hátsó részébe úgy voltunk beszorítva, hogy onnan se ki se be , és még a pincérek se tudták hasbehúzás és fogyókúrás fogadkozások nélkül ellátni feladatukat - egyszer volt egy olyan érzésem , hogy kitöröm a mellettem levő üvegkirakatot és ott kilépek... (aztán majdnem a legvégén angolosan távoztam, mert közben hívott a nemzetközi könyvfesztiváli programokról hazaérő lányom kb 10 körül... s a nagy zajban kiléptem -az addigra levegősebb helyről -telefonálni, a jó friss utcai levegőre s aztán már vissza nem , de közben majdnem mindenki el is ment....(én meg amúgy is utálok bucsúzkodni) (nem is tudok)
végig olyan zaj volt bent , valami zeneféle zörej festette alá az éves beszámolóinkat, hogy a saját hangunkat se lehetett szinte hallani
csoportképet se csináltunk
g is dicsértek ketten is- jut eszembe elmúlt években nem kellett volna tán farmerkosztűmben megjelennem(?)...azért jó volt találkozni...megöregedtünk,de vagyunk akik... voltunk...többnyire már - mi szerencsések - az utódaink vagyunk...már dédunokánk(sic:) is van... a téma ők, meg a születendők, meg a mi szórasemrdemes bajaink, meg a hiányzók, meg az elmentek, meg a mindig jelenlevő múlt...
évről évre sose leszünk fiatalabbak, de örüljünk, hogy (még) vagyunk....ha már nem is nagyon sziporkázva... és virgonckodva, de legalább mindezt némileg felidézve... megidézve...
(pl hallom, hogy én milyen hidat tudtam csinálni, milyen laza voltam...! na tessék , a derekam már előre se hajlik mélyen, nemhogy hátra hídba)
