Nádasnak elege lett a fikcióból...hallom egy régebbi rádióinterjúban, a (frissen Aegon dijas Világló részletek) önéletrajzi regénye kapcsán, ami természetesen NEM fikció... Pontos, amit ír, és persze levéltárakban, házi levélarchivumban,, könyvtárakban, adatközlőktől kutakodott előtte, amikkel kontrollálta asszociativ emlékfoszlányait, - érzeteit
alig várta hogy ezeket írhassa, és úgy érzi az 50 év írói működésében a fiktív történetek írása csak előgyakorlat volt ehhez...)A Párhuzamos történeteibe már bele is szüremkedett az önéletrajzi sajátság muszájként)
alig várom, hogy elolvassam; az ő (gyerek)kora az enyém is, a "miénk" tehát...
------
nos , némi kaján örömmel és megelégedéssel és gőgös nagyképűséggel szerénytelenül állapítottam meg, hogy megspóroltam 50 évet :) persze ez ónirónia is, meg védekezés., felmentési gesztus
(?)
levéltárakban már én is kutakodtam, otthoni levelekben is... csak össze kellene rakni a mozaikokat,
én mindig is idegenkedtem a fikciótól, és mindig is sokkal izgalmasabbnak tartottam a megtörténteket mint a kitaláltakat, persze könnyű ez úgy, hogy az embernek semmi érzéke a kitalációkhoz is, és földiesen ragaszkodik a valósághoz (bár az éggel együtt - de a megtörtént realitás ok talaján)..
azért jó lenne már 50 évnyi semmi épitmény után valamit felépiteni a szanaszét heverő tégláimból...)
(sötétlő részleteket megvilágitani)
