ezt nem akarom elhinni
még reggel félébren... férjemen gondolkodtam, azaz a konkluzióm ez a mondat volt/lett tömören:
Szegény Sanyi!
(egyszer azt mondta valaki kicsit beszámithatatlan vagy csak gátlástalan periódusában, és bántón vádlón, hogy ha nem váltam volna el tőle, élne... lehet, csak én nem élnék.. ez volt a válaszom)
és rögtön utána ez a tömör, általánosítható, axiómaszerűség, amit le is jegyeztem a noteszembe, most, késő este megnéztem, ott van a reggeli beírás:
"egymás gyilkosai vagyunk"
nem szó szerint gondolandón irtam persze és ill. teljesen általánositható értelemben gondoltam, de olyan durvának és magyarázatra szorulónak éreztem, hogy nem is írtam volna le blogba
de az előbb(!) ezt olvastam épp a fb-on (4 órája került fel):
" sorsszerű és végzetes volt a találkozásuk. Egymásra voltak utalva. Akadályozták is egymást. Ebben is egymást segítették. Egymásból éltek, egymást ölték és tönkretették. Egymást ették. A másik nélkül nem voltak el."
kiemelés tőlem, merthogy szinte szinonimája az én reggeli kósza gondolatomnak, bár én általánosítottam, itt viszont konkrétan egy legendás párról (Mészöly Miklósról és Polcz Alainról) irta Nádas...(most megjelent levelezési könyvük ("A bilincs a szabadság legyen" kapcsán...
http://konyves.blog.hu/2017/12/09/nadas_peter_608?
utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare
nade mégis... érdekes egybeesés. nem?
.....
jut eszembe (ha nem is irtam le külön, de most eszembe jutott, hogy az egymás gyilkosai vagyunk mellé ezt is odagondoltam :
és egymás éltetői...
azt hiszem igy teljes a kép(let)
(de Nádas is ezt is irta... csak még az ominozus mondat előtt...."egymásból éltek")
2017. december 9. 23 óra
