ha süt a Nap , mint a mágnes úgy vonz a Maros, összeszedem jártányi (bickliznyi) erőm és kihajtok a partjára, hogy ott aztán a kemény faágy valamelyikén, néha keresztben többén is, próbáljam pihentetni fájó csontjaim, izületeim (jaj, a derekam megint), meg szabadon vehessek levegőt (mert már megint nekem is "kevés levegő van a levegőben "...ahogy Nádas irta a Saját halálban, és Kemény egyből ki is választotta kedvenc mondatának - nekem nem tetszik ez a mondat, viszont nagyon találó - sajnos. Viszont a Maroson van levegő a levegőben - szerencsére!)

A Maros számomra menedék, mindenféle rossz elől, és simogató önmagában is a látvány..

.a lépcsőt mára felszedték, tehát belemenni nem lehet,  sőt túl közel se hozzá... mégis csak közeledik a zárás ideje...

ha egyszer végleg elköltözöm makóról, (ha egyáltalán van "végleg"), szóval ha egyszer távol leszek tartósabban a szülővárosomtól, ha honvágyam lesz, annak tárgya nem a város, hanem a folyó lesz. 

Szülőfolyóm. (ha van ilyen)