nem tudom, mi hozta így, de rövid időn belül ez már a második interjú, amivel "megkörnyékeztek'

önként semmiképp se jelentkeztem volna egyikre se (sőt előszörre ki is hátráltam)

de aztán  tudtam, hogy visszautasítani nem szabad, nem volt kérdéses

az első jóhosszú, elemző is, megkaptam 6 részletben a nyers anyagát (le is merült a nettáram)

a másikat, ma csináltuk, korlátozott , eleve kiszabott, 5 perces időre

azt kell mondanom, hogy meg vagyok elégedve

akik csinálták, azok is

amit és ahogy mondok

leszámítva a hiányos  fogsorom , ahonnan kijön mindez

nem adhat rosszallásra pláne visszavonásra okot

kár, hogy korábban nem kerestek, azaz dehogyisnem , mondtam le pár éve életútiterrjút, akkor még pedig jobb állapotban levő fogaim miatt - badarság- az embernek el kell mondania, ami fontos... és neki, mert úgy hiteles, akárhogy is néz ki, ámbár fogorvoshoz most már tényleg és újra el kell mennem, és nem bujdosni előle

a hosszú interjúhoz még keresek archív fotókat, amikre a szövegben utalás is történt (addig is takar - meg erősíti a mondttakat a dokumentációval)

nézve és hallgatva magam be kell vallanom, hogy egy színes, intelligens, kicsit csapongó, (mert sokmondandójú)de a fővonalhoz mindig visszatérő öregasszonyt látok - hallgatok. Unalmasnak igazán nem mondhatót, és őszintét...aki szívesen beszél, ha kérdezik, mégha olyasmikről is, amikről nehéz. (kétszer mondja is, hogy erről nem fog beszélni...) De végsősoron örül neki, ha kérdezik, sőt hálás érte. És magvas, alapos, átgondolt és elmélyült, sajátos és eredeti , mindenképp figyelemreméltó válaszokkal hálálja meg az érdeklődést és figyelmet..

namosts jól megöndicsértem magam

azért kértem , hogy ellenőrizhessem magam, el a nyersanyagot, mert más kívülről látni magunkat...

hiába is mondták a felvételvezetők, hogy ők mennyire elégedettek stb...

most valljam be hogy egyezik a véleményünk?

utálnám az álszerénységet, persze a szerénytelenséget is

jó ügy érdekében szerepeltem...

vannak idők mikor (nem menni kell feltétlenül) de beszélni, nem elhallgatni legalább!


mert itt van dolgunk.

és azért - ha már igy esett- jólesik ilyen sorokat olvasni..pár nap múlva a projeketvezetőtől:

".:Engedje meg, hogy az egész csoport nevében megköszönjem a megrázó makói beszélgetést. Meggyőződésem, hogy az Önnel készített interjú nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tanulmányút résztvevői jobban megértsék a huszadik század tragikus eseményeit, hogy valamifajta képet alkossanak a megérthetetlenről, hogy érzékenyebben viszonyuljanak a huszadik század eseményeihez és saját embertársaikhoz. Az egykori szemtanúk továbbadott történetein és rajtuk, az újabb nemzedékeken múlik, hogy még egyszer ne történhessen meg mindaz, ami a huszadik században megtörtént."