pompás épületek között járkálhatunk, olyan ez mint egy utazás, nagyon jól állnak egymásnak a képek a múzeum falain, és csodás hogy pár lépés gyaloglásra van itt egymástól minden... Fertőd, Budapest (opera, zserbó) Milano..hogy most csak a személyes ismerős helyeket emlitsem
utazom én is, gyalogosan, kényelmesen...különösen azokat a képeket élvezem, ahol már jártam valamikor
Fertőd egyetemi kirándulás... csoporttársak, barátnők.a fertődi kastély ablakából kihajolva.... fotók jutnak is eszembe, ugyanezzel a keritéssel
a Zserbóban is voltam egy párszor, külföldi rokonok, nagybátyám... ..aztán már Ausztráliából küldetett egy ideutazó ottani barátjával két zserbó feliratú fadobozos csokit, kislányomnak is...
és itt épp engem fotóztak, amint belemerülök, majdnem épülök az egyik képbe
idő nincs, van egy antik óra a falon, az is festmény...de nem is érdekes mit mutat, a képek időtlenek
(a festőnőn se látszik az idő múlás ,a múltkor még szaladgáló lányocskái szinte felnőttek közben , a család, apa, nagybácsi, feleségekkel épp úgy vannak jele mint 5 éve... és a nagyszülők emléke is...kár hogy ők már nem lehetnek itt
dehát az élet rövid csak a művészet nem
ars longa vita brevis
de emlékezni lehet, mégha a megnyitó szép zenebetétje, két hegedűn, a feledés címet is viseli..
míg élünk nem feledünk...kedves és jó orvosok, emberek voltak ,...igaziak...
(és igen, az emberek "igaziak", nem a képek, s a képekben is vagy legalább mögöttük az ember...)
vagy mégse? (ha már alkotott, az amit....? :