MINKET TULAJDONKÉPPEN szép lassan BEFALAZTAK   ahogy felidézem a régkorom hirtelen megcsap a tágas tiszta friss levegő – ahogy áramlik a sok szobában ki és be megfoghatatlanul de érzem s aztán nem… aztán s azóta is…

a fiúktól azt hiszem féltem   meghúzták a copfomat megkergettek hógolyókkal és ugrattak, csúfolódtak   ki hitte volna el hogy mindez érdeklődésük jele   elszaladtam előlük ha csak tehettem még később is el-elugráltam ha…

a gimnázium lépcsői                         én már kiskoromban gimibe jártam igaz csak hegedűórákra donáth bácsihoz ki a gimi nagytekintélyű énekzene tanára volt később hozzá, a bérpalotába a lakásukba hol egyszer meg is…

2010. márc. 21.dacolón diadalmaskodó borostyán(om) ezt a borostyánnal befutott -lenyesett akácfát - a régi házunk előtt találtam, a Lidl felé menet, pont az egykori utcai szobánk két ablaka előtt.. az egész akácos ut/cánkban csak ez az egy fa)csonk) öltözött a borostyán örökzöld…

a nagyházban   ketten éltünk anyuval hogy apám nem jött a háborúból vissza   nagyanyám igen de betegen és meghalt még négyéves koromban   a kis szobánkat albérletbe kiadtuk míg el nem vették az államositáskor meg…

PISTIKÉT rajongásig szerettem                                                          és ő is engem a nagyanyja nevelte a házbanmi nagyapámé volt s hol nagynéném is lakott iskola után vigyáztam Pistikére pesztráltam örömmel minden  mozdulatát lesve és élvezve iskolába…

sokáig nem volt újruhám használtakat kaptam csomagban innen-onnan anyám alakitgatta, varrta de mindig nett és csinos voltam egyszer még elegáns tantónénim is megkérdezte a szünetben a sárga kardigánomra hogy honnan kaptam s viccesen hozzátette ha kinövöm adjam neki… a nyugati…