PISTIKÉT
rajongásig szerettem
és ő is engem
a nagyanyja nevelte
a házban
mi nagyapámé volt
mi nagyapámé volt
s hol nagynéném is lakott
iskola után
vigyáztam
Pistikére
pesztráltam
örömmel
minden
mozdulatát
lesve és
élvezve
iskolába menet
meg reggeleken
integetett nekem
kézzel-lábbal
hadonászva
s kacarászva
a rácsos kiságyában
mit az ablakhoz húzatott
hogy jól lásson
a túloldalon
engem
s kikiabálta a nevem
selypesen
Nyunyi, nyunyi
hogy észrevegyem
persze hogy
én is alig vártam
hogy lássam
így jól kezdődött
minden napom
ő volt a Napom
(rég örült nekem
valaki ennyire
mint valaha
a Pistike
talán mostanában
a Vince, akinek
Julimamája
vagyok
S már Pistike is
azaz Steven
(mert amerikába
kimentek)
azóta
nagypapal
lehet
s a Nyunyit
el is feldte
régen
el is feldte
régen
csak én emlékezem
mindenkire
s mindenfélére itt
mert a múltam
a jelenem
is
is
s egyre hallom
miket duruzsol
a fülembe
a fülembe
