a nagyházban
ketten éltünk anyuval
hogy apám nem jött
a háborúból vissza
nagyanyám igen
de betegen
és meghalt
még négyéves
koromban
a kis szobánkat
albérletbe
kiadtuk
míg el nem vették
az államositáskor
meg egy ortodox
család is lakott ott
a házunk
nagyobb részében
sok gyerekkel
de ők egy éjjel
összeepakoltak
segitettünk mi is
és őket nem láttam
azóta sem
azt hiszem
kanadába mentek
(hol élnek rokonaink is)
a nagyfiút mindenesetre
hiába kereste később
a bélyeggyűjtéssel barátja
nem is tudtam mit mondani neki
csak azt hogy
a kedves Sábelék
már nem laknak itt
(hiányoztak
nekem is)
helyükre a párt költözött
a szobafalakat előbb
lebontva kiverve
anyu .-ma se értem-
miért súrolta nekik
a padlót szorgosan
az így lett
nagyteremben
mik az ő szobáik voltak
s mihez már nem volt semmi köze
és hiába járt szemináriumaikra
nem volt elég „fejlett” nekik
ideológiailag
soraikba nem is vették fel
mert „osztályidegen”
mert szerintük a nagyapa
ki a házat épitette
a 6 gyerekének
- mit később ugye el is vettek
s hova beterpeszkedtek -
nagykereskedő
s kizsákmányoló lehetett…
nem értettem mi ez
volt egy fakereskedése
meg egy nagy szive
mi el is vitte
s én csak azt tudom
minden volt alkalmazottja
anyu nyakába borult
ha találkoztak az utakon
szerintük az volt a
jóvilág
mikor nálunk dolgoztak
kocsis s szakács
mindenki szerette
nagyapát
és templomot
alapitott
meg kereskedelmi iskolát
(a templomát lerombolták
de az iskola ma is remekül
prosperál)
a háza is áll
csak tönkrement az évek során
(hogy a mi részünkre nem költött a KIK
s nekünk nem volt pénzünk
rendbehozatni…
csak épp annyi,
hogy visszavásárolta
évek múltán
részletre...
kis nyugdijából anyám
a régi lakást
pontosabban a
meghagyott lakrészt
életünk terét
egy bútorbemutató áll
most a ház helyén
egyszer jártam ott
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.05.04. 19:47:53
a megmaradt két szobánk
közti ajtót
kiszedték
a mi időnkben
többnyire
zárva volt
s titkolni is kellett
egy darabig
hogy van ott is
még egy szobánk
különben elvették volna azt is-
mondta előrelátón anyám
én persze
ezt se értettem..
most nincs is ajtó a helyén
egybe van nyitva
minden….
a vásárlóknak
(„mindent a vásárlókért”!)
de én
anonym látogatóként
kötődésem eltitkolva
alig tudtam mozdulni onnan
hol én s anyám
és évek múltán
lányom is
született
s a szemem
csupa könny lett….
eszembe jutott minden
a régi helyen
a genius loci
s hogy itt laktunk mi is
hogy anyám meghalt
ketten
a kislányommal
(4 től tizennégyig)
súlyos éveket
De ő talán
az emlékeket
szerencséjére
jobban viseli..
el is költözött
nem csak
a régi házból
a városból is
a fővárosba
s fiát ott
neveli
a régi hely mára
kuriozum lehet
nekik
bár engem is
csak mostanában
ahogy múlnak az évek
nyom(aszta)nak
egyre jobban
a régi helyek…
ki érti ezt
s azért is irom
hogy feloldjam
ezeket
a nehéz emlékeket
valamennyire
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.05.05. 00:28:31
dacolón diadalmaskodó borostyán(om)
ezt a borostyánnal befutott -lenyesett akácfát - a régi házunk előtt találtam, a Lidl felé menet, pont az egykori utcai szobánk két ablaka előtt..
az egész akácos ut/cánkban csak ez az egy fa)csonk) öltözött a borostyán örökzöld pompájába.
mintha emlékeztetni akarna, mintha emlékezni akarna a kertünkre, amiben volt borostyán - most puszta , betonos parkoló, minden bokor-fa ki van tiltva- irtva belőle, mintha sose lett volna... pedig milyen buja növényzete is volt a mi udvarunknak! Mint egy dzsungel, tombolt benne a "zöld" (Garcia Lorca módra akár.) gy reggel pedig - szinte egyik pillanatról a másikra az egész kertet, az aljnövényzetét, gazostul, betakarta a borostyán... most honnan-, honnan nem kiszökött az utcára, micsoda rejtélyes utakon, dacolva a beton életölő keménységével,- több évnyi tetszhalálból mintegy feltámadva-, kibújva az aszfalt szélének földjéből, fel az útmenti akácfatörzsre, és pont az egykori ablakaink előtt hirdeti valamilyen elpusztíthatatlan módon a múlt, az élet, a növényzet, a szabad "vadon" diadalát a beton felett. Az érzésekét a hasznosságon túl... egyszerre ad szomorú-nosztalgikus vigaszt, édes-keserűn... lehet, hogy minket keres az ablak mögé lesve, de ott csak az eladókat s a kiállitott-árult butorokat láthatja, nem a miénket, nem a szalongarnituránkat, nem a nagy, szürke előszobaszekrényt, s nem az angyalos kristálycsillárt, csak az ablakra ragasztott reklám szerint 25 %-os leértékelést a szobáinkból lett bútorkiállitó teremben... és nem a megszokott, régi helyéről, a parkolóvá lett kopár -puszta , unalmasan rendezett, sivár udvarból, hanem kiszorulva az útszélre...
kiszorult ő is
holnap levágok belőle egy ágat és belopom ide, a panelszobámba - a betonfalak közé! hátha friss, édes-kesernyés illata is lesz, és amikor felébredek azt hihetem,még mielőtt kinyitnám a szemem, hogy otthon vagyok,a régiotthonomban, az igaziban, az eredetiben, a szülőházamban (anyám szülőházában, s a gyerekemében egyszersmind) ,az udvari szobában - az egykori gyerekszobában- a majdnem mindig nyitott ablak mellett, a régi házban, ahol a betonparkoló csak egy rossz álom, de valójában ott a kert, a korhadó, barnára festett faablakon túl, csupa borostyán pompájában szétterülve az egész udvarban...a régi (rég kivágott) diófánk törzsére újra) kúszva fel... diadalmasan.
És talán anyám is ott van valahol...