erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

a ház

2016. május 03. - gond/ol/a

a nagyházban

 

ketten éltünk anyuval

hogy apám nem jött

a háborúból vissza

 

nagyanyám igen

de betegen

és meghalt

még négyéves

koromban

 

a kis szobánkat

albérletbe

kiadtuk

míg el nem vették

az államositáskor

meg egy ortodox

család is lakott ott

a házunk

nagyobb részében

sok gyerekkel

de ők egy éjjel

összeepakoltak

segitettünk mi is

és őket nem láttam

azóta sem

azt hiszem

kanadába mentek

(hol élnek rokonaink is)

 

a nagyfiút mindenesetre

hiába kereste később

a bélyeggyűjtéssel barátja

nem is tudtam mit mondani neki

csak azt hogy

a kedves Sábelék

már nem laknak itt

(hiányoztak

nekem is)

 

helyükre a párt költözött

a szobafalakat előbb

lebontva kiverve

anyu .-ma se értem-

miért súrolta nekik

a padlót szorgosan

az így lett

nagyteremben

mik az ő szobáik voltak

s mihez már nem volt semmi köze

és hiába járt szemináriumaikra

nem volt elég „fejlett” nekik

ideológiailag

soraikba nem is vették fel

mert „osztályidegen”

mert szerintük a nagyapa

ki a házat épitette

a 6 gyerekének

- mit később ugye el is vettek

s hova beterpeszkedtek -

nagykereskedő

kizsákmányoló lehetett…

nem értettem mi ez

volt egy fakereskedése

meg egy nagy szive

mi el is vitte

s én csak azt tudom

minden volt alkalmazottja

anyu nyakába borult

ha találkoztak az utakon

szerintük az volt a

jóvilág

mikor nálunk dolgoztak

kocsis s szakács

mindenki szerette

nagyapát

és templomot

alapitott

meg kereskedelmi iskolát

(a templomát lerombolták

de az iskola ma is remekül

prosperál)

 

a háza is áll

csak tönkrement az évek során

(hogy a mi részünkre nem költött a KIK

s nekünk nem volt pénzünk

rendbehozatni…

csak épp annyi,

hogy visszavásárolta

évek múltán

részletre...

kis nyugdijából anyám

a régi lakást

pontosabban a

meghagyott lakrészt

életünk terét

 

 

egy bútorbemutató áll

most a ház helyén

 

egyszer jártam ott

-->

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr968684002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CsipkeRózsa 2016.05.04. 13:35:33

Egy ház- és egy rövid élettörténet versben leírva.

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.05.04. 19:47:53

nem is olyan rüvid valójában, de egyszerűen lemarad a fele, nem értem miért.... ha nem megy másképp , a kommentbe írom a folytatást:

a megmaradt két szobánk
közti ajtót
kiszedték
a mi időnkben
többnyire
zárva volt
s titkolni is kellett
egy darabig
hogy van ott is
még egy szobánk
különben elvették volna azt is-
mondta előrelátón anyám
én persze
ezt se értettem..

most nincs is ajtó a helyén
egybe van nyitva
minden….
a vásárlóknak
(„mindent a vásárlókért”!)

de én
anonym látogatóként
kötődésem eltitkolva

alig tudtam mozdulni onnan
hol én s anyám
és évek múltán
lányom is
született

s a szemem
csupa könny lett….

eszembe jutott minden
a régi helyen

a genius loci

s hogy itt laktunk mi is
hogy anyám meghalt

ketten
a kislányommal
(4 től tizennégyig)
súlyos éveket

De ő talán
az emlékeket

szerencséjére
jobban viseli..

el is költözött
nem csak
a régi házból
a városból is
a fővárosba
s fiát ott
neveli
a régi hely mára
kuriozum lehet
nekik

bár engem is
csak mostanában
ahogy múlnak az évek
nyom(aszta)nak
egyre jobban
a régi helyek…

ki érti ezt

s azért is irom
hogy feloldjam
ezeket
a nehéz emlékeket

valamennyire

CsipkeRózsa 2016.05.04. 19:57:17

@gond/ol/a: jó, hogy idemásoltad a folytatást.

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.05.05. 00:28:31

2010. márc. 21.
dacolón diadalmaskodó borostyán(om)

ezt a borostyánnal befutott -lenyesett akácfát - a régi házunk előtt találtam, a Lidl felé menet, pont az egykori utcai szobánk két ablaka előtt..
az egész akácos ut/cánkban csak ez az egy fa)csonk) öltözött a borostyán örökzöld pompájába.
mintha emlékeztetni akarna, mintha emlékezni akarna a kertünkre, amiben volt borostyán - most puszta , betonos parkoló, minden bokor-fa ki van tiltva- irtva belőle, mintha sose lett volna... pedig milyen buja növényzete is volt a mi udvarunknak! Mint egy dzsungel, tombolt benne a "zöld" (Garcia Lorca módra akár.) gy reggel pedig - szinte egyik pillanatról a másikra az egész kertet, az aljnövényzetét, gazostul, betakarta a borostyán... most honnan-, honnan nem kiszökött az utcára, micsoda rejtélyes utakon, dacolva a beton életölő keménységével,- több évnyi tetszhalálból mintegy feltámadva-, kibújva az aszfalt szélének földjéből, fel az útmenti akácfatörzsre, és pont az egykori ablakaink előtt hirdeti valamilyen elpusztíthatatlan módon a múlt, az élet, a növényzet, a szabad "vadon" diadalát a beton felett. Az érzésekét a hasznosságon túl... egyszerre ad szomorú-nosztalgikus vigaszt, édes-keserűn... lehet, hogy minket keres az ablak mögé lesve, de ott csak az eladókat s a kiállitott-árult butorokat láthatja, nem a miénket, nem a szalongarnituránkat, nem a nagy, szürke előszobaszekrényt, s nem az angyalos kristálycsillárt, csak az ablakra ragasztott reklám szerint 25 %-os leértékelést a szobáinkból lett bútorkiállitó teremben... és nem a megszokott, régi helyéről, a parkolóvá lett kopár -puszta , unalmasan rendezett, sivár udvarból, hanem kiszorulva az útszélre...
kiszorult ő is
holnap levágok belőle egy ágat és belopom ide, a panelszobámba - a betonfalak közé! hátha friss, édes-kesernyés illata is lesz, és amikor felébredek azt hihetem,még mielőtt kinyitnám a szemem, hogy otthon vagyok,a régiotthonomban, az igaziban, az eredetiben, a szülőházamban (anyám szülőházában, s a gyerekemében egyszersmind) ,az udvari szobában - az egykori gyerekszobában- a majdnem mindig nyitott ablak mellett, a régi házban, ahol a betonparkoló csak egy rossz álom, de valójában ott a kert, a korhadó, barnára festett faablakon túl, csupa borostyán pompájában szétterülve az egész udvarban...a régi (rég kivágott) diófánk törzsére újra) kúszva fel... diadalmasan.
És talán anyám is ott van valahol...

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.05.05. 06:03:04

most a fotót nem tudom bemásolni
süti beállítások módosítása