a szegedi buszról leszállva makói ismerősbe ütközöm,ő a busz felé megy, vissza Makóra, épp tegnap ilyentájt a makói emlékjelnél találkoztunk, én mérgelődve nézve, hogy még mindig nem javították ki, láthatóvá az üveglapon az egykor itt álló, de 65-ben lerombolt - zsinagógánk sziluettjét, pedig október elejére ígérték... most a szegedi zsinagóga felé igyekszem...a makóit - a szegedi kicsinyitett mását -Löwinger Miksa nagyapám is alapította, 1914-ben, ezt meg az ő apja Löwinger Salamon, a dédapám... igy családi érzületeket táplálva is igyekszem, nekem a valláshoz hűség a hozzájuk való hűség is (bár személyesen nem ismerhettem egyikőjüket se, csak amit rám hagytak , az emléküket, a zsinagógákat (a szegediben volt a nagyszüleim esküvője az alapításkor, 1903-ban és ugyanakkor a dédszülők aranylakodalma...ezt sose felejtem el... mikor belépek...mondom is az ismerősömnek a zsinagógába megyek, ők is jönnek majd a Bródyra, mondja ő, de mondom, ez most nem koncert lesz, hanem istentisztelet, ünnepünk van, tán a legnagyobb, engesztelőnap... kicsit szabadkozik, hogy nem tudta..de hát honnan is tudná, és tulajdonképpen nem is kell tudnia, de azért mondom,... azért mondom, hogy tudja-
a Gutenberg utcába fordulok, igyekszem a zsinagóga felé, aminek már látszanak, a restaurálás miatt most bebugyolált tornyai
egy csacsogó kislány mellett haladok el, egyik kezével apja kezét fogja, másikban egy szines füzet, , valami jáátékkatalógusféleség lehet,azt nézi elmerülten, a szemüvegjén át, s közben beszámol a látottakról, ez a dinó kéne nekem, lelassítva léptem fülelek, mert mintha unokám kivánságai közt is ez szerepelne, hátha tájékozottabb leszek játékvásárlás ügyében...aha- így konstatál az apa, nem túl lelkesen -de már lapoz a kislány meg ez a tündér itt (de már van neked olyan - igy az apa - nem, az másik, közben a sarokhoz érünk , át az úton a túloldalra, már mögöttem vannak, mikor egyszer csak azt hallom a kislányhangon "na, mennek a zsidók"...jól hallom? a téma (szerencsére?) nem folytatódik azaz folytatódik az előző, dinókkal, tündérekkel, (ők most érdekesebbek)...én meg megállok a sarkon, ők továbbmennek a Gutenbergen, dinókkal, tündérekekel (a zsidókat lehagyva)...én meg a Jósika utcára bekanyarodás előtt még lefotózom a bebugyolált tornyot és veszem észre, munkások dolgoznak még most is...a magasban
és valóban mennek a zsidók, a templom főbejárata felé, köztük az új rabbi (aki még csak helyettes, azt is tanulja...viszi a karján , az ilyenkor szákososan fehér ruháját, (a kitlit), lábán tornacipő
bújunk be a kapun, a fény felé, a már kivilágított templomba
, 
, Engesztelőnap megbánjuk a vétkeinket (a másokét is) Embertársainktól kérünk elsősorban bocsánatot, azokért amit netán ellenük elkövettünk, Isten is csak akkor bocsáthat meg nekünk... másodjára
imádkozunk
mindenki nevében, nem csak a magunkéban
azok helyett is akik nem lehetnek itt
jó hogy én is még igen
jó hogy vannak itt ismerősök is régről is, Makóról is, a régi zsinagógánk emlékével
és itt az ősök szeleme is ez az ő helyük is volt... biztos örül(né)nek, hogy a sok közül egy leszármazottuk itt ül......ahol ők is , valamikor,, a kezdetekkor
a folytatás: lányom, unokám Budán, egy másik zsinagógában
de gondolatban együtt
legyünk jók!
legyünk beírva az élet könyvébe !
jó bepecsetélést! az 5777. évünkre.
