azon a névnapon
az egész iskola
felsorakozott
felvirágozva
a lépcsőket
megtöltve
hogy az igazgatónőt
felköszöntse
sorban
egyenként
minden tanuló
egy csokorral
járult elé
én nem
elfelejtettem
vagy nem akartam
vagy nem volt kedvem
(okom volt rá)
nálunk nem is volt
szokás
a névnapolás
de feszengtem
a sok virágos
köszöntő közt
hogy csak én nem
s hogy már megint
különbözök
….
évekkel később
a tanitványaim
nem érthették meg
mért nem örülök
önfeledten
a virágaiknak
mit pedig
szivből hozhattak
(merem remélni)
s nem egyenként
hanem egyikük vagy
ketten óra előtt
az asztal mellé állva
az egész osztály nevében
pár szál virágot
nyújtottak át
fogadjam szeretettel
mondták…
addigra már
tudtuk, tudtam
az a sok virág
minden kézben
más néven került
lepréselve
a történelemkönyvbe
személyi kultusz
címszó alatt
de még mindig
facsarja
az orromat
(emlékcserepek)
