Smilu kikarmolta
az arcom
a Mizrachiban
Anyu nagyon
odavolt
miatta
attól tartott
meg fog látszani
örökre a nyoma
s a szép arcom
elcsúfitja
de nem
évek múlva
elmúlt
szerencsére
teljesen
a heg
smilura meg
nem is emlékszem
eltűnt ő is
a szüleivel
valahova
külföldre ment
tán Izraelbe
s az arcom
már rég
karmolásnyoma
nélkül
se szép
de mért is
bánthatott
egy zsidó gyerek
egy másikat
nem sokkal
a deportálás után
nem értem
és azt se hogy
mlért csúfoltak
a szomszédos
Agudából
a hószetek
minket
mi meg őket(?)
akárcsak később
az iskolában
az ások
és bések
(„szerencsések”
és „nyavalyások”)
egymást
nagy hévvel
és persze
keresztény
a zsidót
vagy netán ő is
vissza, a „gójt”?
Én nem.
nem is értettem
ezt az egészet
ezt az
értelmetlenséget
utáltam
a csúfolódást
és a harcokat
békére vágytam
azóta is
arra vágyom
hasztalan
s tele láthatatlan
karmolásnyomokkal
(emlékcserepek)
