a Műút folyóirat februári számának bemutatójára megyek, Budapestre, . ami egy galériában van, a galériák során, ahol Wahorn András képei vannak kiállítva..., koncerttel egybekötve, majd a felolvasás után... nem véletlen a két esemény sem a helyszín együttese, mert a folyóirat illusztrációi is Wahorné... Csak én tudom nehezen egyeztetni. Legalábbis lányom verseit, a Wahorn illusztrációba ágyazottan...
Szerencsére csak a fb-on látom (likeolni nem tudom, nem akarom, s iderakni sem),Szerencsére csak a fb-on látom (likeolni nem tudom, nem akarom, s iderakni sem, legfeljebb csak a verset:
„Ami elveszhet, az el is fog veszni.”
A barátunk egy szerelmi történetről mesélt,
amelynek egyik szereplője épp ő.
Arról, hogy a szerelem mindent legyőző ereje
mellette áll a körülményekkel szembeni harcban…
Micsoda önhittség, gondoltam, de nem mondtam semmit.
Pedig nem hazugság, hogy az érzelmek tiszták;
csak a történetek alatt sok az akna.
A gyerekek már aludtak a szomszéd szobában, én pedig
a férjemre néztem, és nem tudtam, mit gondol.
„Ami elveszhet, az voltaképpen már el is veszett”,
bólintott, és vágott még egy szeletet a gesztenyealagútból.
Turi Tímea: Ami elveszhet )
ez meg hiába egy folyóiratbemutató , a galériában, csak Wahorn katalógusok hevernek az asztalon (á 4000).meg a képei, szobrai (polgár?)pukkasztó, provokativ feliratokkal, ( mindenesetre nekem nem meggyőzőek ezek a későavantgárd, túlélt vahornok, némelyik olyan mintha a vicchős Móricka rajzolta volna, akinek mindenről mindig ugyanaz -tudjuk mi - jut eszébe -) amiket azért szemügyre veszek még a felolvasás előtt... míg ők (le)hangolnak... bár mintha a zenéjük kicsit jobban is tetszene majd, mint a képek (amik egyáltalán nem, így nem nehéz...)
folyóiratnak később sincs nyoma. csak a főszerkesztő, meg a felolvasók kezében látható egy-egy darab...
de a szövegek jók... :) s a közönség is érdeklődéssel hallgatja....sőt, a szerzők egymást is... :)
febr. 17-én
