nem szerettem
más lenni
mint a többi
gyerek
olyan akartam lenni
mint a többiek
csak félig
vallottam be
hogy zsidó
vagyok
ha kérdeztek
(valamelyik szülőm
kitérithettem.
Valószinű épp apám
akit pedig épp a
zsidósága miatt
öltek meg,
de a városomban
nem ismertek)
és a kórházban
a fertőző gyerekosztályon
keresztet vetettem én is
a párnámra este
mint a többiek
bár ettől nem
aludtam jobban sosem
s nem is gyógyultam
előbb meg
az Amerikáből kapott
kapucnis hímzett
hacukám
elajándékoztam
mert senkinek se
volt olyan az
osztályomban
mégis
csúfoltak
ma már elfogadom
magam
és őket is
fenntartás nélkül
olyannak
amilyenek
vagyunk
és tudom
mindannyian
emberek
bár ez néha
nem látszik
a sok álruhától
és álideológiától
