"Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell" - írja Wittgenstein sokat (s félre is?) idézett Traktátusában, utolsó tételeként, stílszerűen.... (mert a többi néma csend), de aztán, munkássága 2. szakaszában revideál...
a mondat jópárszor eszembe jut, sajátos és aktuális értelmezéseimben (is) itt (is)...
mert hogy ugyan mi az, amiről "nem lehet beszélni" (beszélője (irója) válogatja...
mi határozza meg, mi szelektál...
sokminden...
számomra csak az zavaró (itt és most), ha pont a legfontosabbnak tűnő dolgok azok
merthogy sokszor épp a megfogalmazás, a nyelv világithatna meg, tisztíthatna ki akár bonyolultnak tűnő dolgokat, problémákat... mert a nyelv csak a tiszta megfogalmazásokat tűri, és a legbonyolultabb dolgok is megfogalmazhatók lehetnének - egyszerűen...
(másrészt, miért is vagyok én folyton mindenkire és mindenre "tekintettel"...? (mikor ezt forditva nem is tapasztalom - még sajátmagam felől sem:)...Ja, és ráadásul el sem várom igazán...(?):) legalább is ez is az, "amiről nem...":))

(2012. augusztus 11.)