A csoportkép 1976-ban készült. Debrecenben. "Debrecenbe kellett mennünk" - (nem pulykakakast venni), hanem országos diákszínjátszó napokon részt venni - a diákjaimmal - (abban az évben szereztem meg a "működési engedélyem", illetve kaptam bizonyítványt arról, hogy színjátszócsoportvezetőként, illetve (B kategóriás) rendezőként "működhetek" - a Népművelési Intézet által szervezett 2 éves képzés , tanfolyamok és vizsgák után. (de már korábban is volt az iskolában irodalmi- illetve diákszinpadom...) Nagyon szerettem "csinálni" (valaha "igazi" rendező szerettem volna lenni - csak hagytam magam lebeszélni, később sajnos a diákszinpadvezetésről is - külső nehézségek miatt -magamat...) pedig de jó volt! nekem is és a gyerekeknek is, sőt a közönség  meg zsürik visszhangja szerint a nézőinknek, hallgatóinknak is... ezek a képek két nagy albumból kerültek elő, amit a gyerekek vezettek, ugyancsak lelkesen, a képeket többnyire én csináltam, mostanában beszkenneltem néhány fotót és már küldtem is belőle egy régi diák(színpadosomnak (aki azóta szintén s már rég tanár...), a napokban láttam meg az utcán - magas beosztású - régi diákomat. Megígértem, hogy neki is elküldöm, amiken felfedezem. És miközben böngészgettem a régi szinpadosaim (régi) arcát, egyszercsak megtaláltam köztük a magam régi arcát is, köztük, ott fent a magasban, mosolyogva, kicsit talán még diadalittasan is, boldogon, elégedetten, két diákom közt... Hát elmondható,  látván ezt:, hogy "láttam boldog tanárokat is" -legalább is itt a fotón... )s pláne , diákszinpadvezetőként, nem is annyira  "vezetőnek" vagy "tanár"nak hanem inkább egy jó kis alkotóközösség tagjának érezve magát azaz magam... egy bejegyzés az albumból, egykori , idősebb, nagyszerű kolléganőmtől,  s ő, akit igazán csak tisztelni lehetett, ezt irta, nekünk , pár éve már nincs köztünk, de a szavai itt maradtak: "A Diákszinpad műsorai mindig megrázó élményt jelentenek számomra, mert önvizsgálatra késztetnek, a jobbá válás szándékát ébresztik bennem.További sikereket minden tagjának. Erzsi néni"  -