ott a helységnév is, hogy hol: Pancsován. Számomra rég ismerős ez az idegen helységnév. Apám holttányilvánitási papirjaiból, Benne az egyik munkaszolgálatos bajtársa tanúskodott, hogy Gonda Károlyt utoljára Pancsován látták….a Borból induló halálmenetben…. S feltehetőleg a cservenkai tömegkivégzéskor esett áldozatul

Pancsova tehát azt a várost jelenthette számomra, ahol apám még élhetett…. (de hogy ott is milyen szörnyűségek történtek, már korábban is, arról is épp olvashattam, a kommentekben.)

Csapody Tamás kutatott, -kérésemre-utána is, a bori munkaszolgálatosok közt - de nem találta nyomát semmi listán sem egyebütt….Az ő (Bori munkaszolgálatosokc.) könyvének térképen döbbentem először rá, hogy Pancsova és Cservenka nincs is olyan közel egymáshoz… Támadt olyan eretnek gondolatom, hogy hátha, s talán jobb is lenne, nem is jutott el Cservenkáig, hátha már útközben…. S így kevesebb kilométert szenvedett

Most megnéztem a google térképen is,,,, a helységek közti távolságokat…

Pancsováig Borból (a kiindulóponttól) a távolság: 194km, Pancsova és Cservenka: 152km, (Cservenkától Makó 125km…

az útvonaltervezőben azt is megnéztem, mindez mennyi időben, gyalog:

Bortól Pancsova 40 óra…

ezt még biztos megtette apám is, ha ott még látták…. Ha továbbment,Cservenkáig, a tömegkivégzés helyszinéig, az még 31 óra…., Makóig már „csak”25 óra lett volna (de hát Németország felé vitték...a többieket)…

Nem tudom, hol, hogy halt meg az apám. Nem tudom, el lett-e temetve s hogy, egyáltalán. (állitólag Zomborban, Cservenka közelében van egy tömegsir...de ezen a listán sem szerepel a neve…)

Cannesben nagy ovációval fogadták a Saul fia c. versenyfilmet, ott (egy auschwitzi táborbeli sommerkommandós) fogoly apa vél rátalálni a fiára, holtan… és mindent elkövet, hogy (legalább) zsidó módra temethesse el, adhassa meg a végtisztességet neki…

legalább azt….

De hát halálra kinozni, lelőni, elgázositani … ami a csak remélt temetést megelőzte… micsoda???!!!!

"Ne ölj!" -

A bibliai ősatyák életük betelvén haltak meg. Matuzsalemi korban

Saul fia, egy kisgyerek, kit az apja el akar temetni tisztességgel….

egy fiatal munkaszolgálatos apa, akinek akkor pár hónapos, idegenbe deportált (de Auschwitzot csoda folytán megúszó) lánya most itt azon mereng, lesz -e bátorsága megnézni, végignézni, ezt a filmet. A Saul fiát

és ami nem film, hanem az életem (apám halála)… örök temetetlensége…. Csak végig gondolni is...

Hát hogy is tudnám , sose tudnám, megnyugtatóan „lezárni „ a történetet, a történetünket… ez is egy végtelen történet… folyik át rajtam, meg-megakad, újabb és újabb impulzusoktól válik egyre elviselhetetlenebbé. Nem úgy mint normális halál és normális gyász esetében, amikor az „idó minden sebet begyógyit”, mégis csak érvényesül valahogy …. s megszelidül a kin.

Az enyém egyre vadabb! És vég-telen.