késő elmenni  megnézni a Rózsavölgyi Szalonban Margittai Ágit az Előttem az élet c. darab kamaszfiú szereplőjeként. Kár volt elmulasztani , elhalasztani a múlt évadban. Idén, most már nem tehetem.

egy ideje van is bennem egy ilyen mardosó gondolat: vajon megtehetem-e később, amit most elhalasztok. Lesz-e később...

egész életemben az idővel, az időmmel, a múlással, múlásommal harcolok. És mindig megdöbbent mások váratlan  halála. Mert minden halál váratlan! Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez az egy olyan életesemény, ami biztos bekövetkezik - végül is.

hallgatok (a klubrádióban) egy régebbi interjút vele, összetéveszthetetlen és immár felejthetetlen hangján - amit bármikor fel tudok idézni. Bár "életben" sose hallottam. Kérdik tőle, irt-e naplófélét. Azt mondja, soha, és nem is fotózott. Ő a fejében tárolja a dolgokat, emlékeit. - Node a baj az, hogy igy ez más számára megközelithetetlen, ismeretlen, feltáratlan marad. Más nem tudhatja. Csak az övé marad(t) Viszont az biztos, hogy így intenzívebb életet is élhetett. És az alakításaiban biztos hasznosította is, mindenki számára, érdekében, örömére.... (Én pl mindent rögzítek, írásban, fotón...de kit érdekelhet?! Hm...)

A film szerencsére rögzit is, későbbre is.  Igy még megnézhetem a Circus Maximust- amit nem láttam . Valahogy kimaradt. de az Előttem az élet -et már soha. Mögénk került.