egy szomorú vígszínházi előadás kapcsán---
nekem duplán szomorú volt a popfesztivál 40 vígszínházi mostani előadása
mert 40 éve nem is láttam a legendás előadást (csak Szegeden egy másikat)
s mert most , s ahogy láttam a visszáját
valójában nagyon is ismertem annak idején is, bennem élt, tudtam kívülről... (együtt a Déry könyvvel - azt is tanítottam is)
elsőként vettem meg a bakelit lemezt (most a CD.-t, közben volt egy magnókazetta is)
és mutogattam fűnek-fának, amerikai unokabátynak (aki ugyan kicsit fanyalgott rajta, bár ő már csak ilyen), de a tanítványaim, a gimiben, különösen a színpadosaim - lelkesedve hallgatták,,,,, (pár évvel később egy évzárón énekeltettem is belőle ezt-azt, főleg, hogy Arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk)..akkor már kislányom is... A lemezt viszont nem kaptam vissza a zenész kisegítőktől, azóta se. (most vettem meg lányomnak CD-n, a 30 éves vagyok-kal, pont aktuálisan a 30. szülinapjára, de az akkori 30-asok ár megöregedtek...) És azt hiszem ez (a popfesztivál is) a mi nemzedékünké... inkább (bár remélem 2 éves unokám is hallgatni fogja...)
mégis vannak visszahozhatatlan dolgok,. a popfesztivál is ilyen.
az egykori szereplők idegenül téblábolnak a színpadon, a régi filmfelvételeken, saját fiatalkori énjeiket is idegenül nézik
a mostaniaknak meg ez az egész idegen...
nem kell megállítani az időt, nem kell visszahozni, (nem is lehet!) úgy volt szép és jó, de biztos, hogy 'helyénvaló" (és idejében)....és akkor, amikor...
épp az előbb került elém Paál Isti Petőfi rockja videon... a korabeli. ez legalább olyan csalódás volt,... ez különösképp összehasonlítva az élő-eleven eredetivel)
És nem támaszthatod fel a múltat, Pláne nem, mai szereplőkkel.
Almási Éva és lánya Balázsovits Edit nem ugyanaz az Eszter... nem ugyanazok,
Tudom jól, Az én lányom is mennyire különbözik tőlem.
(Bár ez (a miénk) a jobb eset. ha az utód javára...:)
... lám-lám, milyen érdekes: épp "Nemzedéki életképek" címen épp most olvasható a Népszabadságban - a napokban megjelenő - újabb verskötetéről recenzió
