A távolsági busz egy országút menti megallóhoz közelìt. Jól meg tudom ìgy nèzni az árnyékban is szépségével szembetűnő, aranyosan sárguló lombozatú fát.Ösztönösen venném elő a fényképezőgèpem, megörökiteni, de mar robogunk is tovább. Nem baj! Látok a szemem szubjektív lencséjével, és iszom magamba a természet - elmúlásában is szépséges pompáját.

"Milyen szèp a vilàg!" jut eszembe a dal. És az is, hogy ez is egy jó szàm lenne majd a temetésemre.

A multkoriban Leonard Cohen Hallelujànak szántam ugyanezt a funkciót.

És elgondolkodom. Mindkét dal az életet,ha úgy tetszik Istent dicsőíti. S egyáltalàn nem szomorú gyászdal.

Talán az se véletlen, hogy a Kaddis (az elhunytakért mondott ima) is voltaképpen Isten dicsőítése és  hálamondás.

Hogy is van ez?

A halálban is őt (a Teremtőt) és/vagy az életet (tulajdonképpen a kettő: ugyanaz) dícsérjük.

Mint Kosztolányi a Szeptemberi áhítatában ("csak az élet örök kincsébe hinni
s a semmiség előtt még újra lenni."...

"Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Ki fényesít eget és hegyeket?...

Az Orion süvegje mért parázsló?
Miért hogy mindent lanyha pára mos?
Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?
Miért csodálkozol, csodálatos?"

Vagy Petőfi a Szeptember végén c. versében - "Elhull a virág, eliramlik az élet...2

(amit épp Kosztolányi tartott a legszebb magyar költői verssornak)...

Milyen furcsa, most is szeptember vége van...

Ez a szeptemberi (múló) világ ilyen: még... és már...

elmúlás közeli és életet erősítő...

Mert van halál, attól , azért is becsesebb az élet...

és tulajdonképpen hálásak lehetünk. (egyébként a legtöbb zsidó ima is halél, (azaz hálaadás) Hálásak lehetünk, hogy élhet(t)ünk. Akárhogy is, akármeddig...

De amíg élünk, éjünk igazán!

Aztán köszönjük meg,  hogy élhettünk, egyáltalán... (Hiszen előfordulhatott volna, hogy meg se születünk, hogy kimaradunk a teremtésből, az élet csodájából. Pedig Milyen szép a világ! Halleluja....

"...Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm. (Ady)

igen, még azt is...!