kis városunkban egyetlen délutánra két KÉPkiállitásra is futotta. Igy van ez 40 fokos hőség és művésztelepi időszak idején...
a KÖNYV-KÉPEKet már délelőtt megnézhettem, a könyvtárban... hm... hm... nagyon kiváncsivá tett, vajon mit fog mondani róla Feledy Balázs, aki mindig remekül nyitja meg a makai kiállitásokat és agyakat, szemeket a képekre...
de előtte még megnyitotta a VÁROS-KÉPkiállitást, a Hagymaház aulájában, ahol olyan akusztikában hangzott fel hagulati nyitásként hegedűszó (trió)! hogy csuda (mint később megtudtam (mert picit elkéstem) Hacsaturjántól... de valami különleges , ritkaság ...(aztán is, a könyvtárban, de már népdalok...)
a Város-képek első pillantásra riasztóak: a szürke nagy felületek sivársága... a nagyváros otthontalansága (sehol egy ember, csak nagy, gépies térségek, épületkolosszusok... szó szerint embertelen... kérdi is régi osztálytársam a véleményem, mondom, akár a fényképek (csak erős nagyitásban...) de aztán revidiálok (a megnyitó beszéd is hozzásegit, meg aztán a közelebbről szemlélés), mert van mindegyiken más is, a sivárságon túl, csak közelebb kell menni, és eldobni nagyvárosgyűlölő sommás előitéleteinket. Mert a szépség mindenhol ott van. És a poézis is. Csak meg kell látni, mert sokszor elrejtőzik, és parányi...
Közelebb kell menni... A festő: Szabó Ábel odarakta azt is, a látóhatár végébe.. (reményként?)
a könyvtárban - stilszerűen - a könyvképek vannak kiállitva. Ezek inkább tárgyak semmit grafikák... megvan rájuk a műszó, de most nem jut eszembe, hiába is magyarázta el (ragyogóan és lelkesen) Feledy Balázs ezt is.... a hegedűsök népdalai után
- még meg is forgatja az egyik különleges kiállitási könyv vagy kotta tárgyat, a művész Barabás (igen, a nagy festő leszármazottja!) engedélyével vagy akár anélkül is. De persze a művész nem tiltakozik. (egy évig nyomdában is volt, talán onnan a
Jó és
felszabadító látni a művészek szabadságát.
Jókor hív telefonon lányom. Kicsit őt is idevonom - a korlátlan szabadság jegyében - ha csak éterileg is....