erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

város- és könyvképek

2013. augusztus 11. - gond/ol/a

kis városunkban egyetlen délutánra két KÉPkiállitásra is futotta. Igy van ez 40 fokos hőség és művésztelepi időszak idején...

a KÖNYV-KÉPEKet már délelőtt megnézhettem, a könyvtárban... hm... hm... nagyon kiváncsivá tett, vajon mit fog mondani róla Feledy Balázs, aki mindig remekül nyitja meg a makai kiállitásokat és agyakat, szemeket a képekre...

de előtte még megnyitotta a VÁROS-KÉPkiállitást, a Hagymaház aulájában, ahol olyan akusztikában hangzott fel hagulati nyitásként hegedűszó (trió)! hogy csuda (mint később megtudtam (mert picit elkéstem) Hacsaturjántól... de valami különleges , ritkaság ...(aztán is, a könyvtárban, de már népdalok...)

a Város-képek első pillantásra riasztóak: a szürke nagy felületek sivársága... a nagyváros otthontalansága (sehol egy ember, csak nagy, gépies térségek, épületkolosszusok... szó szerint embertelen... kérdi is régi osztálytársam a véleményem, mondom, akár a fényképek (csak erős nagyitásban...) de aztán revidiálok  (a megnyitó beszéd is hozzásegit, meg aztán a közelebbről szemlélés), mert van mindegyiken más is, a sivárságon túl, csak közelebb kell menni, és eldobni nagyvárosgyűlölő sommás előitéleteinket. Mert a szépség mindenhol ott van. És a poézis is. Csak meg kell látni, mert sokszor elrejtőzik, és parányi...

Közelebb kell menni... A festő: SzaÁbel odarakta azt is, a látóhatár végébe.. (reményként?)

a könyvtárban - stilszerűen - a könyvképek vannak kiállitva. Ezek inkább tárgyak semmit grafikák... megvan rájuk a műszó, de most nem jut eszembe, hiába is magyarázta el (ragyogóan és lelkesen) Feledy Balázs ezt is.... a hegedűsök népdalai után

- még meg is forgatja az egyik különleges kiállitási könyv vagy kotta tárgyat, a művész Barabás (igen, a nagy festő leszármazottja!) engedélyével vagy akár anélkül is. De persze a művész nem tiltakozik. (egy évig nyomdában is volt, talán onnan a

könyvek különleges szeretete, újjáteremtése?... no és a zenéé?)...

engem lenyűgöznek az "újrahasznosított" , transzformált zongoraalkatrészek, és kottafedelek,

de leginkább a jól ismert József Attila idézet.
Egy darabig keresem a JAJ-t belőle, (a visszatükröződő fény elrabolta?) de aztán Roskó Gábor kisegit, ő egyből megtalálja. Nem hiába , ő is újjáteremtő grafikus művész (ő pl biciklivázakból csinált mostanság kiállitást)

Jó és

felszabadító látni a művészek szabadságát.

Jókor hív telefonon lányom. Kicsit őt is idevonom - a korlátlan szabadság jegyében - ha csak éterileg is....

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr778328438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

11229 2013.08.13. 08:51:56

hát érdemes azon vitatkozni, hogy mi a művészet? köszönöm :)
süti beállítások módosítása