a víztorony megreparálása, újjáfestése alkalmából meghirdettek városnézéseket is, onnan a magasból
nosza, nem hagyhatom ki az alkalmat, még nem láttam olyan magasból a szülővárosomat ...
igaz, hogy kicsit megtorpanok látva, hogy milyen kacskaringós és szűk a csigalépcső, ami felvezet.. és végeláthatatlan is, és épp mostanában vannak az erős forgószédüléseim, nem épp ezt írta fel rá az orvos
de vissza már nem fordulok, sőt, kezdem érteni a hegymászók fanatizmusát is, elindulva, hogy csakazértis felérek, ha nehézségek árán is (minél inkább szédülök, minél gyöngébb a lábam, annál inkább, annál elszántabban)
és tényleg, hamarosan látom is a táblát felérve...
csak ott szontyolodok el kitekintve a magasból, milyen kicsi ez a mi kisvárosunk...
Budapestre költözött ismerősöm szinte falunak látja már... kis poros utcákkal
nekem az tűnik szembe, hogy szinte csak a templomok magasodnak ki,
a fehér református... közelében lakunk, de nem látom a tetőnket,
a katolikus, előtte a gimnáziumunk épülete jól felismerhető
és a Bérpalota kupolája is, innen jobban is látszik mennyire megrongált és javításra szoruló...
de pici ez az egész.
Pedig lentről olyan szétterültnek tűnik, és talán szebbnek is: (a Makovecz épületek magasak, mégse látszanak), és a rózsabokrok se... amiket lent még szemügyre vehettem közelről...
csak az ég van közelebb innen, meg úgy tűnik Jerusalem is... meg is jelölték a párkányon irányát, egy nagy J betűvel, a táblázaton
meg látjuk , "mindössze" 2020 km innen - légvonalban, persze - úgy látszik duplán nem érvényes a mondás: messze van, mint Makó Jerusalemtől - nem csak mert Makó eredetileg egy ittas eltájolódó katona neve volt, hanem mert maga a város nincs is olyan messze...Jerusalemtől. Kár hogy nincs repterünk... ki kellene próbálni... odarepülni...
látom, van kicsit közelebb egy testvérvárosunk is Izraelben:
Kyryatjam (az "csak" 1900)
Brüsszel meg? Mindössze 1300...
és még Makón is csak a belvárost ismerem, azt biciklizem folyton körbe körbe, tágítani kellene ezt a kört?...
vagy gondoljak inkább József Attila szívszaggató elköszönő szelíd szavaira, mikor mennie "kell"ett kis városából, elhagyva 18 évét (is):
(Van itt még néhány jó, idős komám,
Ölelő csöndje néhány öreg háznak:
Szeretlek, mint az álmodó a méhest.
Ó, itt a nyugalom zenél fülünkben,
Ha esténként békák harmónikáznak.
Nagyon szeretlek néhány jó komám.)
S már elhagyom tizennyolc évemet,
E kis vidéki várost elhagyom már.
Mert menni kell és én már meg se kérdem,
Hogy többet ér-e a rideg Öröklét,
Az egész világ kicsi városomnál.
Csak elhagyom tizennyolc évemet.
(node én már a hetvenediket is, vagy talán épp ezért nem csoda, ha hozzám nőtt ez a város: összenőttünk (?)... (és- mentünk?!)