hónapok óta nem birok Makó-i moziba menni, annyira gagyi filmeket játszanak benn (vagy mondjam inkább igy, nem nekem valókat- hiszen tegnap, mikor végre rászántam magam, csak én voltam a teremben meg egy háromtagú család egyébként most is a terem hűtése vonzott egész nap képtelen vagyok…

 szeretem vőm heti beszédeit péntek esténként a zoomon, bár elég rosszak a hangviszonyok, nagyon figyelni kell, néha kimaradnak szavak, szótagok de így is mindig van benne mához szóló, nekem szóló s lényeges tegnap pl Mózes utolsó idejéről volt szó, amit a normális emberek emlékiratírással…

gy szabálytalan szinházi est       előtte unokámmal folytattam eszmecserét szinjátszásról Shakespeareről, (szinház az egész világról, (a nőket is beleértve!)bábtipusokról stb igazán magasröptü volt, szeretem hogy mindig kérdez, s közben (bár tiltakozik udvariasan) ő tanit engem…

 ilyenfajta könyvbemutatókra nemigen szoktam menni, egy ilyen  rózsaszín cimű és boritójú könyv nem épp az én zsanerem     de most, mivel nem tudtam elmenni unokám bábbemutatójára, csak elmentem,s ez is tanulságps volt     hogy akar valaki mindenképp iró lenni és az is lesz...…

   50 éve láttam a filmet (először) fontos volt, még az aktuális naplómban is irtam róla, nagy filmélményként   Most újra megnéztem Most is tetszett De rájöttem, hogy egész más mozzanatokra lettem figyelmes (életkori változásomnak megfelelően) egyáltalán nem a nő párválasztási problémái…

dupla könyvbemutatóra mentem vasárnap délután a könyvtárba Tündének volt két könyve is... egy novellás gyűjtemények , régi és új darabokból : Napfordulók között     és férje dokumentumkötete A történelmet emberek irják cimmel, mit természetesen az özvegy szerkesztett...   Késve kezdődött a…

   80 éve költözhettünk (költöztethettek) a gettóba! hozzám került az a bőröndös képem, évtizedek múltán, aminek hátlapján a dátum 1944, május 24, (meg a nevem sic. Gonda Julika), de én a gettóba költözésünkhöz kötöm. A kép keletkezéséről közelebbit nem tudok (anyu egykori munkatársának a lánya…

      Nemzeti konzultációt hirdető plakát Budapesten 2024 márciusában (Fotó: Magyar Hang/Beliczay László) „Ahogyan élek, az a hazám”Balla ZsófiaÜlök a villamoson a fiammal. A tömegközlekedés az egyik leghasznosabb közösen eltölthető idő, lehet szemlélődni, beszélgetni. Meg szoktuk…

 megint eljött... anyám halálának évfordulója a zsidó naptár szerint mi egybeesik Mózeséval,  igy aztán együtt emlékezünk rájuk (február 12-én volt ,de a zsidó naptár szeszélyei folytán most, idén több mint egy hónappal később van , nálunk - a jáhrzeit napja nem számít, kell egy nap neki, igy is…

 benéztem még a kiállitásnyitás előtt a hagymaház aulájába,  ahol készülődtek az eseményre (a székeket is kivitték, ami nekem újabban létkérdés, bár vissza is hozták morgásomra, egy kanapét, ami gyorsan megint eltűnt, de akkor már bent ültünk K., barátnémmal a kávézóban... mi, egyedül, később…