előbukkant megint egy régi csoportkép   ballagási készülődés, egy osztályom töredékével, tán harmadikosok?én a naplóm szorongatom (kissé koszos a fehér vászon, amúgy himzett boritó , nem én csináltam, de kimoshattam volna), alatta óravázlatfüzet (tán csak nem tanithattam?!:) ez az osztály…

 a hatvanas években voltam fiatal még gimnazista, majd egyetemista  kezdő tanár és világutazó... reményteli évek voltak? maga a beteljesülés! csak szokás szerint nem vettem észre...   mert el voltam foglalva tanultam, tanítottam, olvastam, tapasztaltam, barátkoztam - álmodoztam soha…

    a napokban véletlenül, s felénél kapcsolódtam be egy tévéműsorba Sulyok Máriáról volt szó. A ő emlékét idézték fiatalabb színésztársak . "A Sulyok " számomra a színészi álmaim meghiúsulásának szinonimája... Egyetlen hamis (mert nem enyém!!!) hangsúly miatt, hogy a Levél…

   egy 40 éves találkozóra voltam hivatalos! és még csak nem is saját osztályomba... de egy olyanba akiket, még pályám elején 4 évig tanítottam magyar nyelvre és irodalomra (a felét oroszra is, kis részét irodalmi színpadon is, meg versmondásra)... ÉS EGYÁLTALÁN AKKOR MÉG ANNYIRA LELKES…

mindig is igy volt... kihasználni az utolsó napsütést, jó időt, és kimenni a Marospartra még tanitás után is, kirohanni... nade hol van már az. Csak a lustaságom kell legyőzni. És a fáradtságom. De kint új erőre kapok, mindig... csoda?                      

...oktató, nem íly töltőtollkoptató... " hát én az lettem, mi "nem középiskolás fokon" tanító költőnk nem lehetett... de lehettem volna... mondjuk pl. hegedűművész?     most azért fordulhatott meg a fejemben ez a (költői?) kérdés, mert a Bartók zeneiskola jubileumi koncertjén valaha itt…

 tegnap este a mediaklikkre klikkeltem, de egy csomó más ablak is nyitva lévén, csak a komoly zenét hallottam, éreztem egy régi magyar film kezdetét. Valóban az volt, ha nem is annyira régi: Fábry Édes Annája kezdődött. Gondoltam belenézek, bár annak idején persze láttam, még a moziban., sőt azt…

   egyik régi osztályom 50 éves találkozója másfél napra tervezett első nap a Maros partra kicsit előbb értem ki, rám is csapott egy "növendékem", fura módon azzal a kérdéssel, hogy hogy jöttünk mi haza a deportálásból, és rögtön hozzátette, némi szemrehányással!, hogy én soha nem beszéltem…

A közös blogunkban ( "Hogy is volt?") 1977 merült fel az idők homályából. Most 2011-ben pont kétszer annyi idős vagyok, mint akkor voltam... Felkavart az emlékezés, sok okból.... Csak pár felszini vonatkozását irtam le, most ide is: a kis (zöld!) előjegyzési naptárnoteszomban tallózok (megint), a…

    ülök a távolsági buszon, az előttem levő négyes szék ablakánál egy méhecske döngicsél, amúgy semmi különös, a következő falunál sokan leszállnak, a mellettem ülő is, meg az előttem ülők is, mivel már felálltam, átülök a kényelmesebb, négyszékes helyre, ahol jobban el tudok férni (tele vagyok…