megint kicsit vissza Újvidékre, a nemzetközi utcafesztiválra... majd' egy hétig tartott, (szeptember 8-12-ig), s olyan szerencsém volt, hogy épp azon a héten, amikor ott voltam..., minden estére jutott egyszerre több program is a sétáló utcákon... persze, mintha nem is csak Szerbiában…

   szept 25 azért az igazi megérkezés másnap volt, amit lányommal unokámmal és csatolt részeivel tölthettem... egy egész napot (a végén meg is unhattak, nade igy kipótoltam a több mint két éves hiátust)   lányom már várt, unokám láttam félmeztelen felsőtesttel átrobogni a nyitott ajtónál…

csak a felét láttam a "Rege a csodaszarvasról" c. táncjátéknak  a szabadtéri szinpadunkon - a "Makói muzsika" sorozat  záróelőadásaként: FOTO4       kicsit fáztam is, éhes is voltam, hazajöttem szünetben, telefonálni is, közben el is telt az idő, nem mentem vissza (rövid is volt a…

        földön vagy csillagon...       volt a szabadtéren... varázslatos... a Padlás... a jól ismert dallamok, remek tánc (a próza kisit döcögös, de nem számit) már délután láttam-hallottam a próbát hazafelé biciklizve... (Valahol....)   Presser zenéje halhatatlan      

   ra visszaértem ( a táncra nem - bár tavaly ugyanez volt tavaly- csak a székely himnusz felére, az egész múzeumudvar nemcsak a táncosok haptákban álltak aztán jött a tűzugrás       ... meg kéne próbálni nekem is, rossz kivülállónak lenni, többen megkerülték a tüzet…

   volt egy  szinész Kocsis Györgynek hivták, gimnazista korában az én diákszinpadomat ékesitette, mikor előadtuk Juhász Ferenc Szarvassá változott fiúját, ő játszotta a fiút (ami csodás verbális teljesitmény volt (D.T.) és egy kedves, aranyos , intelligens gyerek volt, jó humorral…

tegnap ebéd közben arra gondoltam, hogy miről NEM fogok biztos blogbejegyzést irni - hiába látom mindenfele  a városban a plakátját az országos jelentőségű eseménynek ...   ... azért mégse  vetemedek odáig , hogy egy majorett bajnokságról írjak! - gondoltam .     aztán olyan szép idő lett,…

bevallom, a téma nem nagyon érdekelt, de aktivitási lázamban elmentem a múzeumba, a (félig kész) kocsiszin avatására, ahol meglepóen sokan voltak, azaz mutattak igazi érdeklődést - később már én is..bár a második sorban se sokat láttam     illusztris előadót, (L Simon) aki most a Nemzeti Múzeum…

   véletlen(?) délután hazafelé menet, a Hagymaház előtt egy kis csoportra lettem figyelmes, fényképezkedtek (mezitláb!) kikerültem őket, és a kávéház felé mentem , kicsordulásig telt az épület belülről, jól sejtettem, táncosokkal...  táncfesztivál volt... vettem 1000ftért egy jegyet, és…

Aleszja Popova igy búcsúzott (?? ) (nem , nem búcsúzott) szeretett, rajongott mesterétől Markó Ivántól... ezek voltak nekrológja utolsó szavai:   "...Feledhetetlen vagy, voltál, és leszel. Nem tudok búcsúzni, nem tudok, és nem is kell, mert sokáig fogunk még beszélgetni, nevetni, sírni…