szept 24 hát az idő elmossa a dolgokat,s de azért felejthetetlen volt ez az utazás, már a makó-szeged busz vonalon kezdődött, a vége felé látom, hogy valószinű nem érjük el az ic-t (biztonságból az utolsóelőttit ma( de kicst megsürgetve a sofört csak odaértünk, de a bufében már nem…

   Azon gondolkodom ezeket a legutóbbi fotóimat nézve, hogy az egyre jobban őszülő hajam csupán tapintatos külső jelzése a z "elszürkülésnek"? ........       ja, és egy vidámabb hir, most látom, közben felkerült a literára lányom újabb - és persze, egyáltalán nem szürke! -…

          ahogy a felhők mennek  és változnak olyanok éltünk napjai s a végén eloszlanak   mögötte kék az ég süt a Nap mert az megmarad

   egy ősz tincset látok lányom sötét hajában mi történt? odasütött a nap? nem, belülről fénylik... s öregszik? ő is? jaj nekem kétszeresen jaj! u.i. csak a Nap trükkje lehetett, ezen a képen már nincs ősz tincs (ugyanakkor készült,,,, csak a haj látszik, és nem ősz -…

azt mondta ma nekem valaki, hogy meg kellene írnom (akár a blogbejegyzéseimből is), hogy milyennek, hogy láttam én az 50-es, 60-as stb. éveket...s kb. két hete gondolt erre, hogy megmondja...ez nagyon meglepett, mert kb akkor gondoltam én is erősebben arra, hogy talán "kutyakötelességem" is  lenne,…

 Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,S minden míve tünő szárnya körül lebeg!Minden csak jelenés; minden az ég alatt,Mint a kis nefelejcs, enyész Berzsenyi ebben a négy sorban (a közelítő télről) mindent elmondott..., arról ami ma délután a biciklimen suhanva belémhasított - tulajdonképpen csak két…

      ő nem öregszik, csak folyton megújul hiába múlt el már 100 éves is, jócskán a centenáriumon - emlékszem - még tanítottam, sőt a lányom kisgimnazistaként is jelen volt, (szavalt is... ) ... én 1961-ben érettségiztem, ott; (anyukám 1926-ban)- most készülünk az 50. érettségi…

valamelyik nap - generációs különbségeket érintő eszmecserénk közepette - azt mondta a lányom egyszer csak, hogy én sokkal előnyösebb helyzetben vagyok, mint ő, mert nekem van arról személyes tapasztalatom, hogy milyen huszonévesnek lenni, neki pedig még nem lehet arról, hogy milyen 60-asnak.…

    Kertész Péter blogjában találtam... az öregedésről , a kivételről (aki nem..), a kedvenc szinészemről, akinek emléke örök, mintha nekem írták volna, azt nem irhatom, hogy mintha én (én nem csináltam meg vele azt az interjút, -valószinű ifjúi (és "lányos", félszeg-gyávaságból- amit pedig…

  a végén kezdem, mármint a naptár végével, a ceruzával beírt listából válogatom, mit tűztem ki előre az elmúlt év elhanyagolt, megmaradt teendőiből, konzekvenciaként... (azt bevallom, hogy segédeszközök nélkül nem is tudnám ezeket az évszámos feladványokat megoldani, kihúzni a múlt fiókjait,…