erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

Nő a tükörben Timi verse

2024. augusztus 20. - gond/ol/a

 

 esti szép

Turi Tímea: Régi tévedések
Azt mondtad, igazán megérthetem,
hogy miért tűntél el az utóbbi években.
Nem azért, mert valami bajod volt velem,
hanem mert felnőttél, tényleg felnőttél,
és noha a barátságunk nem volt tévedés,
én mégis emlékeztetlek a régi tévedésekre.
Igazán megérthetem, mondtad,
és én, mint mindig, most is annyira megértő voltam.
Mégis boldog voltam, hogy végre felhívtál.
Aztán felébredtem.
 


Attila emlékezete

 

 Fátyol emléknap keretében hirdették az eseményt, amire feltétlenül el akartam menni, s este 7-kor kezdődött.

a Korona színpadnak berendezett terasza elé széksorokat raktak, amin már ült is a nép 7 előtt

 



 

az emlékpad, aminek az avatására jöttem, szemben Fátyol Misi szobrával fehér lepellel letakarva várta avatását, 

 



 

a megjelölt két emléktáblával, egyik a nem rég elhúnyt Bozsogi Attiláé volt, aki jó ismerősöm (kislány korom óta, anyukáink egy irodában dolgoztak, mi a gimi zenekarban egy időben együtt zenéltünk.... és azóta se sohase mentünk el egymás mellett szótlanul... haláláig)

 

Az avatás úgy volt megszervezve, hogy csak a családtagok állhattak a pad előtt a kapott fehér virággal.

 

 A könyvtárigazgató Sz Zsuzsa mondott megható temetéshez illő- búcsúszavakat,

 



 

 s mi páran (Siket Pista osztálytársammal) mögöttük álltunk, mintha leskelődtünk volna :( 

(lásd félalakom a fotón)

 

 

sajnos az emlékükre nyílt kiállitást elfelejtették kinyitni az igéret ellenére, bár később megtörtént

 

hallgattam kicsit a magyarnótázást )   a kiszombori származású férfi szépem  énekelt, szépen emlékezett is Fátyol Misire, akit gyerekkorban  még hallott is,  hanem a nö meglehetősen hamisan billegette magát)

 




 

el is jöttem

szerencsére közben kinyílt a kiállítás

ahol elmerülhettem a múzeumnak adott hagyatékban

a zongorán, s fölötte a kis Attila portréján pl

 



 

kottáin,  könyvein, harmónikáin, oklevelein

 







 

 

egy emberéleten

 

 

közben láttam egyik fiát , ugyanazzal az attilai arcéllel

meg az unokáját is , az utcán, Annát, aki gyerekkorában még zenét is irt, s mi kis zenekarunkkal elő is adtuk Attila szervezésében (hangszerelésében a ktárban

de Anna már nem zenél...

de már a nagyapja sem!

Attila, nem felejtünk! Pótolhatatlan szinfoltja voltál e városnak!

 

 



 

 

műzli és egyebek

 

 úgy látszik itt is szeretnek másról beszélni... ami most engem kicsit bosszantott

az olimpiáról volt szó, illetve annak kapcsán a női box esetről, egyenesen férfinak titulálva, mély gyúlölettel azt, aki végül is olimpiai bajnok lett

az eset összetettségéről nem esett szó, de olyan ellenséges, gyűlöletes hangsúllyal történt mindez, ami engem kissé magamban felháboritott, ami folytatódott a nyitás képével, amiről hiába is mondtam, hogy semmi köze Leonardohoz illetve az utolsó vacsoráhpz, már ment a szó, a franciák katolikus ill keresztényellenességről(?), mi végül is a gyászos sorsú francia szatirikus lap elitélésnél kötött ki...

de a végén végül az volt a konkluzió, hogy ne bánts egy vallást se

de egy vallás hive se gyűlöli a másikét ha igazán hisz

ez jó

nade ennek mi köze a műzlihez ill természetgyógyászathoz?!

 

 



 

 

én szívesebben hallottam volna véleményt , tetszést a nyitóünnepségen Celine Dion csodálatos fellépéséról, erejéről, győzelméről a betegsége felett, Hogy lehetett ez?

Ha már termászetgyógyászatnál vagyunk

--

 


azért szerencsére témánknál is maradtunk

megtudhattam, hogy a d3 vitamin mimindenre jó!!!

(szedem is)

én is azt hittem...

 

, hogy csak beszélgettünk

 


Horváth Ádám

Negyvennyolc éve ismerjük egymást - és a gimnáziumban akár még taníthatott is volna. Akkor nem tette, de aztán - úgy hat éve - mégis. Tanított, de nem akárhogy! Észrevétlenül. Tanított, de nem akárhol! A Maros-parton. Pedig ott nem tettünk mást, csak beszélgettünk. Tanított és én azt httem, csak beszélgetünk. "Ádám, írj! Csak úgy, egyszerűen, mintha csak el akarnál mesélni egy történtet." - mondta. És én szótfogadtam.
- Tanárnőnek jelentem, kész a házim! Neki köszönhetem a három megjelent kötetem.

 

 




...és itt az a bizonyos három kötet, ami nem jöhetett volna létre Gonda Julia, kiváló magyartanár nélkül - amiről az előző napi emlék bejegyzésben is szóltam.
Ádám, túlzolÍ!

 

ultra light

 

 Ultra light acoustic

mint kiderült, ez a nevük a zenepaviloni koncert esedékes fellépőinek

egy énekes és egy gitáros

de miért ultralight? ezért

 



 

ők a felbomlott M JAM ben játszottak régebben s énekesükkel találkoztam is idén a Deákék koncertjén

jól énekel, és élvezi maga is, érdekes módon az angolnyelvű számok jobban állnak neki több is van belőlük

valahogy a magyar intonációját kevésbé kedvelem mint az angolt - persze azt nem is érzem annyira vájtfúlekkel - de zeneileg is autentikusabbnak tűnik

 

a gitáros is nagyon szívvel-lélekkel, és lábbal, még a cipőjére szerelt valamivel is dobolva, olykor énekelve is (azt nem kéne)..de jól gitározik...

egész előre ültem, aránylag sok üres hely volt, s már nao se



 

a tv filmj

én látni, hogy ingatom a fejem a ritmusra



 

 

 

nem tudok mozdulatlanul ülni egy koncerten se - hiába,....

 


töprengés egy avatandó emlékpad fölött

 

 

 

 

Novák László főépítész,  Dégi István színész, a Fordos Galamb , a textiltervező Kubinyi Anna után emlékpadot kapnak id. Sztojkó Mihály és Bozsogi Attila zenészek is

Én Sztojkó Mihályt nem ismertem, hegedűse lehetett Fátyol Mihály után a Koronai zenekarnak (?) ( a fia szorgalmazta a padot )

csakhogy Attila , a zenész társ, több  is volt egy zenésznél

Irt is, és főleg - igazi lokálpatriótaként - a szívén viselte - és szóvá is tette - Makó minden ügyét-baját, ami érintette, és sokminden érintette

Ő kezdeményezte a Fátyol szobrot is, aminek a közelében lesz elhelyezve ez a közös pad

Furcsállom, hogy közös

Attila megérdemelt volna egy külön padot/!

Arról nem is beszélve, hogy a pad jut utoljára eszembe róla, hiszen aktív, örökmozgó ember volt...  mindhalálig

s milyen jó tornász is ! - annak idején, mikor negyedikes voltam, ő már nagyfiű, épp a sportról beszélgettünk, a Maros parti strandon, mert akkoriban   én  is ügyesen (mondhatni baravurosan) tornáztam épp a strandi szereken,,, rég volt - az igaz- 

de öregen is járt a fürdőbe, biciklin és utolsó percig jelen volt... fellépésekkel is,,.

utolsó fellépésén, a felolvasása után oda is jött hozzám....a hátsó sorba, hogy onnan jól hallatszanak e  a jubileumi koncertfilmje zenei betétei9

az igaz, hogy előtte a mellékhelyiségből aggasztóan  nagysokára jött ki

már akkor beteg volt...

 

nyugodjon békében, s előtte mi is a padján, még  átmenetileg  .. gazdag emlékét felidézve

de olyan hamar elrongálódnak ezek a padok.../

a frekventált helyen levő Dégi féle már teljesen rozoga....

 

panta rhei

 

minden fölött...

 

***

MOST OLVASOM a Múzeum közleményét miszerint "A Korona épület Kulturális Szalonjában pedig egy kamara kiállítással emlékezünk a két makói muzsikusra, amely megtekinthető az avató ünnepség után!
A kiállítást rendezte Forgó Géza történész és a JAM munkatársai.
Köszönet a Bozsogi-, és Sztojkó családnak!! " ÉS A MUZEUMnak!! igy teljesebb lesz a kép is... remélhetően
süti beállítások módosítása