a szomszédos asztalnál egy négytagú család ült  (állt, játszott, császkált legkisebb kisfiú tagja)

előbb az anya jött, egy lánygyerekkel,, majd az apa

az anya úgy vágódott be a mellettem levő asztalhoz, hogy felborította a mellette(m) levő széket (mintha én ott se lennék, sebaj, arrébb húzódtam)

a kisfiú nem tudott ülve maradni, korának megfelelően, egyszer le is ment a lépcsőn az utca felé

szóltam is, hogy a kisfiú lement, nem baj?

válaszra se méltattak, de az apa legalább visszahívta a fiát

A lány időközönként felsőhajtott: Anya, megyünk már?

De az anya rá se nézett, megállás nélkül telefonált

A kisfú is mondta jópárszor, apa, apa, apa  - de hiába

Végül is csak elmentek, 

Evésük-ivásuk nyomat az asztalon hagyták, pedig ez itt nem szokás

ja, ezt a pici virágot, a kisfiú adta anyjának boldog anyák napját kivánva

a lépcső melletti kis kertecskéből szedhette...

de az is az asztalon maradt

egy klassz kocsiba szálltak és mint kik jól végezték dolgukat, elrobogtak-