a könyvtár földszintjén egy kis sarokban zsúfolódott össze pár anyag, fotó, újságcikk Pulitzerről

akivel úgy büszkélkedünk, mintha a mi érdemünk volna, hogy itt született, ősei itt éltek, de ő már gyerekkorától elköltözött illetve költöztek a családdal

majd ő külföldre is emigrált

ismeretes az a nagyívű ujságirói pálya, amit befutott,,,

ha nem is tőle van a mondás, mi szerint a hír szent a vélemény szabad,, 

legendák.

azért jó, hogy mindig megemlékszünk róla, ha nincs is sok közünk az eredményeihez, okunk a büszkélkedésre (én se vagyok különb a Deákné vásznánál, az én büszkeségem zsidósága is növeli - pedig most olvastam, hogy anyja nem is volt zsidó!- tehát halaikusan nem is az...

én  kötelességszerűen mindig eljövök, leróni nem is tudom miért

most is ott ácsorgok, a nevét viselő kollégium kirendelt diákjai közt. akiknek még minden (vicc) új, hát nem jó vicc ez is?!   :)