félszemmel, s csak a cimet látom  MEGVETÉS de egyből beugrik (vajon honnan?), hogy Moravia   olvastam tőle pár könyvet (mikor divatban volt, de pont ezt épp azt hiszem, nem és azt se tudtam, hogy 63-ban filmet csinált belőle Godard a gyönyörű Brigitte Bardot…

      ha kimozdulsz otthonról mindig történik valami   ha otthon maradsz magadban csak magadba tekeredsz   tévéismétlésekbe régi fotókba, levelekbe   menj hát kifele! a bent csak ismétel   mint a tévéműsorok    

   egyre gyakrabban gondolok szomorú s elszoruló szivvel a kislányra, aki voltam     pedig csodaszép, s a legtöbb képen nevet... (bár némelyiken nagyon szomorű) nem értem pedig lehet, hogy tényleg, boldog voltam, s még észre is vettem és mégis visszafelé nézve elönt a mély szomorúság tán…

   előbukkant megint egy régi csoportkép   ballagási készülődés, egy osztályom töredékével, tán harmadikosok?én a naplóm szorongatom (kissé koszos a fehér vászon, amúgy himzett boritó , nem én csináltam, de kimoshattam volna), alatta óravázlatfüzet (tán csak nem tanithattam?!:) ez az osztály…

 tegnap későn az M5-ön láttam egy rövidfilmet Kabos Gyuláról főleg dokumentumokból; újságcikkekből, régi újságfotókból, villám interjukból ezek közt tűntek föl  ismerős arcok mind Gonda nagybátyám szinész ismerősei akiket részben igy én is ismertem  valaha   rögtön Keleti László tűnt…

      ha először látnám lecsupaszodva  az ágakat   megrémülnék: ez a vég!   de mivel  nem igy van, tudom:   jön a tavasz és minden halad   az újralombosodás felé    

    Van az úgy, hogy ismeretlen ismerős helyen ismeretlen ismerősre  gondolunk.  Ezért gondoltam tegnap délután Bécsben Aliz-Julira. Elég erre a házra ránéznem, és  máris látom őt a konyha ablakában  állva a fekete-fehér képen mosolyogva, amint átjárja a napfény. Mennyire az én…

A legelső emlékem róla a szegedi bölcsészkaron volt , hol  régi barátnőmet (H. Anit) látogattam meg (ki odakerült tanitani). ott tudtam meg, hogy este  Mensáros  irodalmi estje lesz (A huszadik század), s mindent elkövettem, hogy beférjek.. ott aztán rengetegen voltunk, még az ablakpárkányokon is…

Amikor a tízéves fiam bejelentette, hogy „itt az ideje az önállóság következő lépésének”, majdnem leestem a székről. Azt vezette fel, hogy ezentúl reggel az iskolába menet egyedül villamozosna. Magabiztos volt és racionális, nem lehetett ellenkezni. Arra viszont nem voltam felkészülve, amikor…

 Az anyai nagyapa László Albert volt, de rendesen Löwinger volt a neve, valószínűleg asszimilálódni akart, és megmagyarosította. László nagyapa 1857-ben született Martonoson [Bács-Bodrog vm.-i nagyközség volt, 1890-ben 5700 lakossal. Trianont követően a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került. – A…