ülök az emlékjel előtt

jönnek sokan, átgázolnak a kavicsokon, a peremeken...meg se állnak, nemigen

egy anya és fia...az anya áll előtte, s mondja fiának ő nem tud szaladni, de hagyja őt, ő meg körbe-körbe végig a peremén...gyorsan, lélekszakadva fut (de persze meg se kottyan neki)

tudod, hogy min futsz ?! -kiabálok utána, a levegőbe

egy hatágú csillagon - teszem hozzá halkan

persze, tudja, igy az anyja, ki tudja ? - elmennek, ő a gyerek után keresztülgázolva a köveken

a hatágú csillag (meg én is) marad(unk) !