ücsörögve az emlékjel előtt, feltűnt, hogy a még ott található mécsesek és koszorú közt félig körbe van rakva fehér kavicsokkal az alapzat

kiderül, hogy egy kislány rakosgatja, tovább

(a másik padon ül anyja kistestvérével, meg egy másik anyával lányával, de ők kisebbek -beszélgetnek elmerülve)

a nagyobb kislány szaladgál is a csillagon, meg biciklire kapva karikázik rajta, meg is kérdi anyjától, hogy ez csillag? (de az én történetemet nem akarja meghallgatni a hatágú csillagról, meg Dávidról, akiről van elnevezve,  biztos mondták neki, hogy ne álljon szóba idegenekkel...s úgy látszik, én az vagyok (még itt is?)

mindegy , él az emlékmű! élet van körülötte....