Nem kell, hogy az feltétlenül súlyos mondat legyen, csak érezze, hogy ezt meg tudja csinálni. Nem látja, hogyan fog végződni a történet, de míg korábban az volt fontos, hogyan kezdi el, mostanában a hangsúly eltolódott arra, hogy mi lesz a befejezés. Korábban sokszor nyitva hagyta a történet végét, itt sem zárta le egyértelműen mindegyiket, azonban kevesebb történet van a szövegekben, mert nem azon van a hangsúly, hanem hogy mi történik a nyelvben ezekkel a szereplőkkel.

Nemcsak különálló novellák vannak ebben a könyvben, hanem egy belső rejtett ciklus is, a Kék szemű férfiak alcímmel összefűzött novellák, amiben ugyan nem egyetlen elbeszélővel, de mégis egy történet zajlik. Az egyikben például egy lakás-szitter elképzeli, milyen lehet a nő, aki a lakásban lakik; itt is a vágyakozás jelenik meg, de ebben a történetben is a nyelvet használják az ábrándozás kifejezéseként. Számos dolgot megtudunk két ember viszonyáról, de sok kérdés nyitva marad. A továbbiakban azt feszegették, hogy az írónak van-e háttértudása a novellái figuráiról, vagy neki is csak annyit árultak el magukról, ami a szövegben van. Harag szerint ez szereplőtől függ, mert például a lakás-szitter neki sem árult el többet magáról, mert ő íróként annyira arra a nőre koncentrált, aki egy másik nő akar lenni. 

Más szövegeiben, például a Naptejet hozol című írásban abszolút látta az egész családot, de valószínűleg az olvasó nem fog annyit tudni róluk, hacsak nem nagyon figyelmes, mert apró utalások vannak csak a szövegben. Szerinte a novella csak egy sejtés a regényhez képest, nincs kifejtve semmi, de fontos, hogy az olvasó érzékeny legyen ezekre a sejtésekre és ráérezzen a szövegek hangulatára.

Majd a féltékenységről esett szó, amely nemcsak párkapcsolati szinten létezhet, hanem más élethelyzetekben, például lánytestvérek között is. A kötet címe is utalhat erre, hiszen a címadó novella arról szól, hogy ki mikor kire gondol: mindenki valaki mást figyel. De önmagában a féltékenység, a vágyakozás, a tudásvágy, hogy megszerezzünk valamit, nem feltétlenül rossz dolog, és az író azt akarta megmutatni, hogyan lehet ez pozitívum. Nem érzi, hogy új kötete szereplői feltétlenül szomorúak lennének, talán az első kötetére jellemző ez inkább. 

Turi Tímea szerint izgalmas, hogy életkorok szempontjából is tágra nyílt a kötet világa, az idős emberek szólamai és a generációk közötti elszigeteltség is megjelenik, így a vágyakozás irányulhat egy másik kor másik élethelyzetére is. Ennek nehézségeiről a szerző elmondta, hogy az írás empátiagyakorlat, és ő mindig is vonzódott az idős emberek szólamához. Érdekelte a generációk közötti konfliktus, szeret belehelyezkedni idős nők fejébe, és érdekli, hogy a szereplője mit tud neki átadni vagy ő mit tud adni a karakterének. 

Ezután a szövegek földrajzi tágasságáról esett szó, hiszen a szereplők között több külföldi is van. Az összeurópai, belső határoktól mentes tapasztalatot is színre viszik ezek a novellák, amivel a szerzőnek egy atmoszféra behozatala volt a célja. A külföldi hangzású nevek benne különleges asszociációt indítottak el, tetszett neki a nevek erős hangulata, és azt akarta megmutatni, mit hoznak magukkal a történetbe. Ehhez kapcsolódóan elhangzott, hogy az egyik írásban egy multicég három munkatársa közül az egyik sír, és a történet hangsúlya arra a munkatársra kerül, aki nem tudja, mit kezdjen a helyzettel: odamenjen-e, megölelje-e. Mire ezt végiggondolja, egy másik kolléga felpattan és megelőzi. Ez az írás azt feszegeti, mennyire túlgondolják a dolgokat az emberek, mániákusan kattognak egy viszonylag egyszerű helyzeten, másrészt azt is, kulturálisan mennyire különbözőek vagyunk. Fontos megérteni a novellákból, hogy 

igenis van közünk egymáshoz