kicsit későn értem ebédelni a Gloriushoz,de meglepődésemre tele volt a terasz, egyetle3n egy asztal várt üresen rám
igaz, a kedvelt menüből már nem volt, de rendeltem egy mindig bejövőú kisadag rántottcsirkelmellet meg az újabban elmaradhatatlan colát
azt ki is hozták előbb
s mogötte a szembe asztalnál érdekes jelenségre lettem figyelmes
két ember ült ott
szemben velem egy ősz sovány úr elegánsan fehér öltönyben, sört iva, kiriva a környezetből, mellette egy szerényebben öltözött előtte kávé, szemmel láthatóan ő makói volt, mellette meg a fehér öltönyös külföldinek látszó elegáns
egyszer csak rádöbbentem, hogy ez a fehér öltönyös úr
a Böde Karcsi lehet, az általános iskolai szomszéd osztályból----
aki valóban külföldön élt szinte egész életében, zenészként, emlegették is talákozókon...mint legendát
egy szó most ide is hallatszott a beszédükból "zongorázott"..
stimmel, ő az, hiszen dobolt, meg aztán énekelt(?)
kerestem a régi vonásait s egyre jobban meg is találtam
el is képzeltem hogy majd ebéd után esetleg mellettük megyek el és odaszólok? Szia Bödekarcsi
csakhogy ők mentek el előbb, hirtelen
fel a Gloriusba...
megebédeltem,, s felmentem fizetni
de már persze nyomuk se volt ott
és a recenzióban hiába érdeklódtem (indiszkréten?) van-e egy BK nevű vendégük
csakhogy szigorúan elzárkóztak mindenfajta információ adásától
----
hm..
eszembe jutott a majdnem 70 éves emlék..
valahgy összetalálkozhattunk Karcsival a Szegedi utca elején, és mivel egy irányba mentünk , végig együtt, egymás mellett slattyogtunk föl, egézs a főtéroig
kamaszlány voltam a javából, olyan 13 -14? ,akkor kezdtem igazán nagy lány lenni, félig "nő", de nagyon sete... azt hittem minden szembejáró minket, pongtosabban engem néz, bár valóban néztek is! (attól kezdve mindig megnéztek), de nekem ez volt kb az első emlékezetes alkalom, és rettenetesen zavarban voltam...
lehet hogy még most is? :)
de hol van már az a fiú és az a régi lány?
két rozzant öreg.,,,
a találkozás meg azt hiszem örökre el
