kicsit későn értem ebédelni a Gloriushoz,de meglepődésemre tele volt a terasz, egyetle3n egy asztal várt üresen rám

igaz, a kedvelt menüből már nem volt, de rendeltem egy mindig bejövőú kisadag rántottcsirkelmellet  meg az újabban elmaradhatatlan colát

azt ki is hozták előbb

s mogötte a szembe asztalnál érdekes jelenségre lettem figyelmes

két ember ült ott

szemben velem egy ősz sovány úr elegánsan fehér öltönyben, sört iva, kiriva a környezetből,  mellette egy szerényebben öltözött  előtte kávé, szemmel láthatóan ő makói volt, mellette meg a fehér öltönyös külföldinek látszó elegáns

egyszer csak rádöbbentem, hogy ez a fehér öltönyös úr

a Böde Karcsi lehet, az általános iskolai szomszéd osztályból----

aki valóban külföldön élt szinte egész életében, zenészként, emlegették is talákozókon...mint legendát

egy szó most ide is hallatszott a beszédükból "zongorázott"..

stimmel, ő az,  hiszen dobolt, meg aztán énekelt(?)

kerestem a régi vonásait s egyre jobban meg is találtam

el is képzeltem hogy majd ebéd után esetleg mellettük megyek el és odaszólok? Szia Bödekarcsi

csakhogy ők mentek el előbb, hirtelen

fel a Gloriusba...

megebédeltem,, s felmentem fizetni

de már persze nyomuk se volt ott

és a  recenzióban hiába  érdeklódtem (indiszkréten?)  van-e egy BK nevű vendégük

csakhogy szigorúan elzárkóztak mindenfajta információ adásától

----

hm..

eszembe jutott a majdnem 70 éves emlék..

valahgy összetalálkozhattunk Karcsival a Szegedi utca elején, és mivel egy irányba mentünk , végig együtt, egymás mellett slattyogtunk föl, egézs  a főtéroig

kamaszlány voltam a javából, olyan 13 -14? ,akkor kezdtem igazán nagy lány lenni, félig "nő", de nagyon sete... azt hittem minden szembejáró minket, pongtosabban engem néz, bár valóban néztek is! (attól kezdve mindig megnéztek), de nekem ez volt kb az első emlékezetes alkalom, és rettenetesen zavarban voltam...

lehet hogy még most is? :)

de hol van már az a fiú és az a régi lány?

két rozzant öreg.,,,

a találkozás meg azt hiszem örökre el