a nemezkiállitásról (ősforrások ) elég későn értesültem (úgy látom mások is,ill.se) utolsó percben értem be és lehuppanva, egy székre a kevés idegen közé

egy hölgy nagyon nézett, késöbb megindokolta, hogy hasonlitok valakire, illetve  a jellegem....nagyon ismerős neki

nevetve mondtam,  ez a szokásos, van egy képzőművész a városban akivel össze szokak téveszteni, de különben is én mindenkire hasonlitok -mondtam magam is meglepve ezzel a poénnal...

elnevette magát a nő  elótt álló  fiatalember is...mint kiderült a nő fia és  ő a kiállitásnyitó aki felolvasott megnyitó beszéde előtt kötetlenül felidézte régesrégi emlékeit 

amikor a grafikai (kocsis féle)  művésztelepen volt. nyaranként, kisfiúként,... felidézte a Koronát az előtte álló 4 taxi zsigulival , a Petőfi kertet (parkot!), a Marost, 

hát én annak a hires régi művésztelepnek is a kiállitásán  mindig jelen voltam- mondtam később mosolyogva

s ő erre: lehet, hogy azért voltam olyan ismerős az anyukájának...

hát lehet...

de mindenkire hasonlitani annyira nem is (lehet) rossz

igy járhat, aki mindenre nyitott és mindent befogadni kész, nem?!