a nemezkiállitásról (ősforrások ) elég későn értesültem (úgy látom mások is,ill.se) utolsó percben értem be és lehuppanva, egy székre a kevés idegen közé
egy hölgy nagyon nézett, késöbb megindokolta, hogy hasonlitok valakire, illetve a jellegem....nagyon ismerős neki
nevetve mondtam, ez a szokásos, van egy képzőművész a városban akivel össze szokak téveszteni, de különben is én mindenkire hasonlitok -mondtam magam is meglepve ezzel a poénnal...
elnevette magát a nő elótt álló fiatalember is...mint kiderült a nő fia és ő a kiállitásnyitó aki felolvasott megnyitó beszéde előtt kötetlenül felidézte régesrégi emlékeit
amikor a grafikai (kocsis féle) művésztelepen volt. nyaranként, kisfiúként,... felidézte a Koronát az előtte álló 4 taxi zsigulival , a Petőfi kertet (parkot!), a Marost,
hát én annak a hires régi művésztelepnek is a kiállitásán mindig jelen voltam- mondtam később mosolyogva
s ő erre: lehet, hogy azért voltam olyan ismerős az anyukájának...
hát lehet...
de mindenkire hasonlitani annyira nem is (lehet) rossz
igy járhat, aki mindenre nyitott és mindent befogadni kész, nem?!
