unokatestvérem  szinte megszállottan kutatja emlékeiben régi, szeretett vásárhelyi kántortanítója énekeit

és sikeresen!

jutnak is eszébe dallamok, szövegestül! (a múltkor fel is vettem videóra)

hálával és szeretettel beszél róla...sikerült is  szereznem  egy (ugyan későbbi) fotót a Grand Cafe vezetőjétől:

más vonatkozású életéből (én is ismertem, már az egyetemról, és velem is kicsit "atyáskodott"...mint a család régi ismerőse)

a fotó kisérő szövegéből kiderül, hogy filmmel is foglalkozott

 szerették, sok segítséget nyújtott nekik filmes ügyletekben, meg a szegedi zenebarátok kórusa tagjaként énekelt (itt is a kezében egy lemez) . hozzánk is eljött, mikor Makón vendégszerepelt és elvitt bennünket anyuval a kultúrházi fellépésükre )unokatestvérem szerint valaha, gyengéd szálakkal kapcsolódtak anyuval (lánykorában )egymáshoz (mik derülnek ki?!(semmit se tudunk anyáink előttünk zajló életéről, mint ahogy lányom se az enyémről...mert  velünk kezdődik minden - gondoljuk - s tévesen)

egyébként nagy szive volt, nem lehetett nem kedvelni, bát engem kissé zavart az "atyáskodása"! (még lengyel egyetemi kórusi turnénkon is...a hogy úgy mondjam "féltése" a fiúktól...

mindig mosolygott! melegen, barátságosan, familiárisan, mélyról jövően...és kicsit huncutul

és  -gondolom - gyönyörűen énekelt, mert a prózai hangja is gyönyörű , mélyzengésú volt

a mi kántorunk minden éneklése olyan volt. mintha zokogott volna

(meg is volt rá az oka! :( két gyerekét, feleséget sirathatta, akik odamaradtak...s akiknek a nevét sose ejtett ki a litániaszerű névsorolvasásaiból a mártirok között , a gyászistentiszteleteken...csak hallgatott helyette... belül is sirt...