lányom versei, persze (s persze nem is mondta), majd ha kinyit a ktár, elolvasom (ha addig nem megyek Pestre, az Irók Boltjába)

egy kritikus irja róla. a lapbemutatóban : "Ironikusabb hangot üt meg Turi Tímea szintén fájdalmas vagy legalábbis kényelmetlen, de többnyire rejtve maradt, elleplezett tapasztalatról hírt adó verse, a Dal a láthatatlan munkáról: „ha egyszer valaki elvenné tőlem azokat az órákat, / amíg a félpár zoknikat összepárosítottam, / mi maradna nekem önmagamból?"