valamelyik este a tévében (azt hiszem a Kulissza.c. műsorban) egy tiszta arc és hang magára vonta a figyelmem. Korábban nem is annyira, de épp arról volt szó a műsorban is, hogy -mások szerint is -mostanában megváltozott, a költészete, u.n. objektiv költő volt, s most egyszeriben…

   jövök hazafelé, koncertről az újjászépitett 250 éves katolikus templomból, mi tele diszekkel... Purcell kórus Orfeo zenekar játszott kb 250 éves kibányászott szerzeményeket... leszállok a bicikliről, megnézni a mobilom már szállnék vissza, mikor látom, mi előtt is állok közelebb megyek és…

 komoly, szinvonalas  irodalmi eseményen vagyunk a könvvtárban. Alig! :(     hiába várunk, itt látom néhányunk között tegnapról Bogolyt! Visszaköltözött? - kérdem. Á, csak a pulóverjét cserélte le (tényleg, tegnap fekete volt, de ma kék, egyébként az előadó: Tverdota régi…

    ..persze ne legyek már túl szigorú! az élmény hiánya is egyfajta (negativ) élmény, másrészt a sok negatív közt így fel-fel tud csillanni annál inkább egy-egy pozitív... a feketeség, a sötétség, mint környezet, még jobban kiemeli a fényt, s azt, ami világítani tud... tulajdonképpen a régi…

..fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad!" jön elő automatikusan  József Attila Hazámjából...ami gimiben nevezetes szavalóvesenyünkön volt a kötelező vers, azóta is tudom, betéve (sok egyébbel...), de most az"édes hazám" (Balassit is, s minden költői hagyományt megidézve), egy új, közéleti…

  a szökőkút előtt feliratba ütköztem: ÜZENET A VILÁGNAK, meg bódékba, Makó épületeibe, kicsiben, makettban, meg Virágos Makóért feliratba, meg a készülő fürdő képeibe, makettjeibe. Lázasan ügyködő gyerekekbe, kézműves foglakozásokba... aztán látom , sorakoznak léggömbökkel a szökőkút előtt a…

  a hársak alatt jó lenni itt nem bánt semmi beburkolózom mézillatába s visszarepülök egy más világba   a hársak alatt oly jó lenni   a természet tudja mi jó neki - és nekem is haszonélvezőnek   kinek köszönjem kinek?   van egy főkertész ott a hársak fölött   igazi neve…

          És megint a rózsák. És megint a nyár. Még észreveszed? Egyre sűrűbben. Fut az év. És egyre rövidebb. Lassan kifogysz az időből. Kifogyok. No és mi lesz? Mi lenne? Az, amire azt mondják, természetes. Szóval, eltűröd? Nem. Csak kibírom azt, ami tűrhetetlen. És mivel készülsz…

Ma a tejivó agy ételbár pultjánál - mielőtt az ebédem kértem - megláttam a pult másik végén két  frissen gőzölgő feketekávét, fehér kis porceláncsészében...     de rég ittam már "igazi" feketekávét! pedig de szerettem! túlzásba is vittem már, volt úgy, hogy szinte minden szünetben, órák közt…

 harsogó zöldek tarka virágok   mennyi élet!   s élek,  mert látom