kicsit korábban mehettem a könyvtárba, szinte üres terembe , s egyenesen az egyetlen előbukkanó Galko Balázs elé, igy nincs időm visszalépni: Tudja, mikor láttam magát először? - kérdem ? A Katona József SZinházban, a Luzitán szörnyben...Emlékszik!? hú, de rég volt igen, akkor még…

  zmegjelent németül is a Sós kávé! ma volt a bemutató, a Millenárison, a Nemzetközi Könyvfesztiválon.... már előtte kimentünk, elsőre megkerestem a Novella kiadó sátrát, muszáj volt látnom a könyvet, megnézni, hogy tényleg "benne vagyok"...?! A Sós kávé után a Salziger Kaffeban is..., az én…

A közös blogunkban ( "Hogy is volt?") 1977 merült fel az idők homályából. Most 2011-ben pont kétszer annyi idős vagyok, mint akkor voltam... Felkavart az emlékezés, sok okból.... Csak pár felszini vonatkozását irtam le, most ide is: a kis (zöld!) előjegyzési naptárnoteszomban tallózok (megint), a…

kb két évig nem voltam ezen sem...   (ok a covid, emiatt több foglalkozás el is maradt, kortárs vezetőnk is félhetett) most némileg bepótoltuk...   láhattunk egy filmes összeállítást is az elmúlt időszakról, hát igy is sokat kihagytam   egyszer csak a mellettem levő székre néztem,…

Aleszja Popova igy búcsúzott (?? ) (nem , nem búcsúzott) szeretett, rajongott mesterétől Markó Ivántól... ezek voltak nekrológja utolsó szavai:   "...Feledhetetlen vagy, voltál, és leszel. Nem tudok búcsúzni, nem tudok, és nem is kell, mert sokáig fogunk még beszélgetni, nevetni, sírni…

nem tudtam ellenállni annyi naplementés fás fotó után csinálni egy napsütésest,   ezt látva az önkormányzat udvarán, miközben a biciklimet szedtem elő a tárolóból. (jó lesz nézegetni, borus időkben (is).       aliz2. :: 2010. ápr. 21. 23:25 :: 2 komment Kategóriák: fotó ::…

ez az az élő "festmény" , amit reggelente láthatok, illetve tovább is, olykor délig, mert marasztal!- az iróasztalom mellől, az ablakkeretben. most ilyen , friss, szines lombos. erős, új, üde... és főleg élő. nagyon élő. eleven. gyakran nézek ki rá a szobából. ki a fényre. mert ha még a Nap is…

  ilyen is ritkán van, csak az tűnt fel, hogy a város közepén, a szökőkút környéken sok-sok makói vigad, zenél, táncol, papirzászlókat lenget, az út felé... aztán kiderült:   megnyitották -végre!- a 43-as  sztrádát azaz számunkra a terelőutat, ami azt jelenti, hogy…

gondoltam, ma kicsit korábban megyek ki napnyugtát nézni-fotózni, mint 2 napja, bár vulkánihamuviszonyokról nem volt friss értesülésem, viszont a napnyugta mindig szép (pláne folyópartközelben), biciklizni is jó a friss(?( (ez most nem biztos) levegőn, meg szeretem a Marost, a természetet, a fákat…

   most már végleg...   ekkor láttam utoljára (2016 . febr 22)    s igy :                                                               in memoriam Markó Iván Markó Iván áll a Nagymező utcán egyedül nem táncol talán vár valakit vagy csak emlékezik azokra a szép…