A közös blogunkban ( "Hogy is volt?") 1977 merült fel az idők homályából. Most 2011-ben pont kétszer annyi idős vagyok, mint akkor voltam...
Felkavart az emlékezés, sok okból.... Csak pár felszini vonatkozását irtam le, most ide is:
a kis (zöld!) előjegyzési naptárnoteszomban tallózok (megint), a diákszinpadom albumában, meg pár versem közt (akkoriban - még - irtam ilyeneket, vagy 18-at. (a csúcs (vagy a mélypont?) 1975 volt - érzelmileg is) - meg pár fotó is segit emlékezni, arra aki 1977-ben voltam, aki pont fele annyi éves, mint most! Hát ahogy el-elnézem, szivemhez nyugodtan közelithetne a bánat, mert nem tud(hat)tam olyan maradni... (csengenek fülemben a heinei sorok, bár mondjuk "mint egy virág"... azért akkoriban se voltam... de ha mégis, akkor ahhoz képest most igen erősen hervatag.)
Mindenesetre, 34 évesen ezt irni!?:
NINCS?!
"Nincs idő" "nincs idő" "nincs idő"
De valamire mégis csak elmegy
az egész élet
elmegy
ostobaságokra
semmiségekre
amikről csak utólag derül ki
hogy faabatkát se érnek
Elmegy az életünk
oda ahol már
"van idő"
de nem érünk vele semmit
mert életünk nincs már
egy fikarcnyi sem
mert széthullt
a semmiségek macskakövein
mert odalett
mert nincs
mert nincs is már
életünk
- megdöbbent, mert mintha most írtam volna (mikor már kétszer annyit éltem...)... (hiába, a peszimizmus se korfüggő, már 20 évesen is irtam hasonlókat- de hogy mégse voltam sose teljesen lemondó és pesszimista, és mégis mindig az életszeretet vagy inkább -féltés, és eltékozlásának ijedeleme- állt mögöttem, azt az bizonyithatja, hogy akkor nem irtam volna annyira szorgalmasan - mindig is - valamilyen formában , s ebből a szempontből mindegy is hogy mit...
Meg szorgalmas voltam amúgy is. Bár érzelmi (magánéleti szempontból kataklizmákat élhettem át - erről most nem irok - legfeljebb csak egy álmom: amiben XY egy robogó autóban hagyott (jegyzem, én nem tudok vezetni - ébren se) -elsősorban "szorgalmas" tanárként , osztályfőnökként (érettségiző osztályommal), és lelkes diákszinpadvezetőként ténykedtem. A tanitványaim közt jól éreztem magam. Remélem , ők is...
.....
Nagy filmélményem volt a Száll a kakukk fészkére és az Aliz már nem lakik itt és a Ragyogj, ragyogj csillagom, könyvben Herman Wouktól a Hajsza, Somlyó Györgytől az Árnyjáték, Singer: Rabszolga, James Jones: Most és mindörökké, Malamud A lakók, Pilinszky Beszélgetések Sheryl Suttonnal, V. Woolf: Orlando - Ancsel Éva: Töredékek az emberi teljességről
aliz2. :: 2011. ápr. 22. 21:26 :: 7 komment :: Címkék: blog, emlekezes, film, irodalom, iskola, kapcsolatok, mult, tanitas, vers
