vége a tunyaságnak, csak elmentem a honismereti körünk karácsonyi ünnepségére ( s nem is bántam meg)
(az épp ma leadandó cikkeim is adták a lökést, illetve, hogy délelőtt átküldtem lányomnak ellenőrzésre (afféle lektorálásra) és vissza is küldte, sőt (ilyen még nem volt) meg is dicsérte mindkettőt...
rengetegen voltunk, a Galamb kultúrtermében, az emeleti rész tele szülőkkel, lent baloldalon mi s a jobb oldalt szabadon hagytuk a szereplő gyerekeknek, akik nem soká be is vonultak, ünneplőben: fehér blúz-ing, sötét alj, lányoknak fehér harisnya, egyforma fekete cipellő, piros szalag a nagyobb, copfos hajakban...
a régi Bartókből jöttek, negyedikesek (tehát kb unokám korosztálya...)
de az ő szereplésük előtt még a múzeumigazgató, néprajzkutató Sz. Zsuzsa beszélt a karácsonyi népszokásokról, lendületesen, frissen, diafilmen illusztráltan...kár hogy a végét összekapta, észrevehette, hogy a gyerekek elkezdtek egy idő után mocorogni(?) Hiába , gyerekek....
aztán szépen szinpadra álltak karácsonyi verseket mondtak, meg énekeltek, a vége teljesen megható volt, mikor gyertyát gyújtottak sorra...
ajándékot is kaptak, meg megvendégeltük őket, sütivel üditővel...
engem is (kicsit szégyelltem, mert én nem járultam hozzá a lakomához) de olyan kedvesen, szívből kinálgattak a többi tagok....
tényleg: jónak lenni jó!
