nem néztem elejétől a filmet (elöntött a szokásos fáradt álmosság, de a másik szobából a diványról töredékesen hallottam) aztán mégis kijöttem a szgépem elé és itt ragadtam...nem bántam meg
két futóról szolt (aki olimpiai bajnokok lettek)
az egyik zsidó, aminek az anglikán Angliába különleges s persze nehezitő szerepe volt...
a másik fiú nem, ő skót presbiteriánus misszionárius s annyira vallásos, hogy vasárnap nem is volt hajlandó futni, kiváncsi vagyok, hogy a zsidó fiú szombaton ugyanezt tette volna, nem hiszem, a zsidóság számára elsősorban a hajszoltságot , űzöttséget jelentette...ez is motiválta, a mindenáron győzni akarásban...hogy el és befogadja a cambridgi társadalom...
és ő a győzelemnek se tudott örülni , szomorú volt utána (is)(!)
elgondokodtatott (1924 van - de mindegy a dátum)
a film végén lázasan ünneplik a másik fiút...
Ábrahám (szintén elszigetelt öreg olasz edzőjével) később másik vonattal jön haza, ha jól léttam őket.. illetve késve szállnak le, mikor már nincs ünneplő tömeg....
(de azért van happy end, Sybill, a szerelme karjaiba érkezik,, akivel a felirat szerint össze is házasodott, és mint az atletika nagy öregje 78 ban halt meg)
a másik fiú Kinában misszionárusként a háború után )
valami mégis csak ismerős volt a filmből, a cime és a csodálatos zenéje!!!! (diadalmas) -- Vangelis
(egyébként mindig is tudtam, hogy a sport mindig valami mást is, fontosabbat takar!)
