(Leipnikker) Lantos Péter dr. neuropatológos professzor, az Alzheimer kutató intézet elnőke, - nem mellesleg holokauszt túlélő, sőt önéletrajzi könyvében megörökitő, és "népszerűsitő"- diszpolgár lett Makón!

én annyira megörültem ennek - mintha legalábbis én kaptam volna ezt az elismerést

fura módon (bár tán várhatóan)megjelentek ellenhangok is

először Makón, az óvatos kérdések, ki is ő, nem is ismerjük, mit tett Makóért?

aztán meg - a megkapás után - a másik oldal: hogy vehette át (ettől a mostani kormánytól) a dijat?! stb...

engem eléggé felháborítottak ezek az ellenérzések, reagáltam is rájuk, úgy vettem észre sikerrel...(hszen lehettek ellenérveim jócskán!)

ha valaki sokat tesz a világnak (nemzetközi elismeréssel) az Makónak, a szülővárosnak is ad ezzel

és hogy kitől vesszük át a dijat, azt olykor néha nem is kell mérlegelni,a dolgok többoldalúak, a dijazók mennek, a dij(azott)  marad

ugy vettem észre (bár bután az átadás utáni gratulációt kisérve...úgy örülök, ugye te is örülsz? - meg is kérdeztem tőle...(fölöslegesen) mert ragyogott, odavolt,..

.(úgy tűnik, az "adományozó" polgármesterasszonnyal össze is barátkozott, de nem politikai hanem "lelki" alapokon)

szinte elégtételnek érezte, hányatott kezdetű pályájáért a városától - hova minden évben visszajárt, nem csak a temetőbe hanem az osztálytársakkal is találkozni...

mert makói (is) maradt - Londonban is

a mi "földink".....

aug. q20.