a kis budai zsinagógában zsúfolásig, újévkor mindenki eljön, különösképp az előestre,(tegnap este lányomékkal voltam itt) de másnap is vagyunk jócskán, bár a néni előttem a sorban kevesli,(ha tudná, hogy Szegeden a nagy templomban mennyivel kevesebben szoktunk lenni, Makón meg nincs is hol, s alig van kinek - nem panaszolná) én a sófárfúvásra várok, azért jöttem be, de késlekedés van, valószínű azért is, mert az átlagosnál többen kérik magukat a Tórához,... most dől el, hogy be leszünk-e irva egy új, jó életre, bár még kapunk 10 (félelmetes) nap haladékot, engesztelőnapig) várom a sófárfújást, ami megremegteti a szívet... ahogy mondják... és közben olvasom az imakönyvben Ábrahám és Izsák történetéhez kapcsolódóan a sófár (vagyis a kosszarvból készült "hangszer" fújásának) egyik értelmezését, s eszerint a sófár Isten irgalmának a jelképe, hiszen ő mutatta meg a kost, aki révén, helyettesitésével Ábrahám fia Izsák megmenekülhetett a feláldozástól... Hiszen Isten csak próbára akarta tenni... (No de miért? Ha igazán irgalmas, miért kellett?..)
Hátra megyek a folyosóra, és halkan felhívom a lányom mobilon (abszolut szabálytalanul, hiszen a bejáratnál láttam is egy plakáton egy mobilt, áthúzva) mondom, hogy késik a sófárfújás, igy én is késni fogok az előre megbeszélt közös ebédelésünkről - mondom, de ekkor megszólal épp kint, azaz bent, a zsinagógában a sofar, hosszan, szakaszosan, remegőn, ünnepélyesen, s megremegtetve a szivet-lelket
tudom, szabálytalan, de nem kapcsolom ki a mobilt, sőt, de annyira nyilvánvaló, hogy odavarázsolhatom a sofár hangját hozzá , illetve őt ide ...
Isten könyörületes...biztos nem veszi rossz néven...
Legyünk beirva egy jó évre, valamennyien…
ő is , akinek közelgő születését várjuk…
aliz2. :: 2012. szept. 18. 19:06 :: 28 komment :: Címkék: epizod, kapcsolatok, nnep, zsidóság, zsinagóga
