Újabban -talán mióta ingyen telefonálhatunk lányommal - a t-mobil akciójával-, s így valószinű gyakrabban, azt is gyakrabban hallom a vonal túloldaláról, hogy-na, anyu, vidámabb legyen a hangod! -? - Olyan szomorú, vidámabban!  Tényleg - és sokszor  ilyenkor döbbenek rá - hogy többször "szomorkás a hangulatom" , de hogy ez még a hangomon is "látszik"? Vigyáznom kell!

Eszembe jutott, hogy lányom már egész kiskorától milyen gyakran mondta nekem, hogy anyu, nevessél! (Ugye nem sírsz? Anyu szeretlek. Azért nevessél!), hogy amikor rajzoltatott magának, így szóltak a kérései: "rajzolj  királyfit, Hamupipőkét! Kettőt! Nevessenek! rajzolj tévét, babát benne, kettőt, nevessenek! Sőt: Rajzolj síróbabát ! Nevessen!

főleg kiskorában, milyen jóízűket tudott kacagni  fülig érő szájjal! Bár most is, azért előfordul. Ezen a fenti képen már (elsős) egyetemista-kollégista épp...

előkerestem a pici kori "teliszájas" képeket..

 

 

Aztán újra hívott lyányom, és konstatálta, hogy örül, mert most már nevetősebb a hangom...

Hát persze, mondtam, megnéztem egy csomó nevetős kiskori képedet... Attól...

És emlékszem, hogy nagyanyját is, az én anyukámat, hogy fel tudta deríteni mindig! Ha csak látta, mosolygott, bármilyen rosszkedvű volt, és bármilyen beteg: 

ő is nevetett... örömében, amit az unokája, a "csillaga" jelentett neki...

(Kár, hogy csak '89. február 12-ig tehette...., de jó, hogy  -legalább addig- igen!) 

aliz2. :: 2008. máj. 22. 21:11 :: 4 komment :: Címkék: , fotók, lanyo