a szokásos április 16-i emléknapot 14.re hoztuk, különböző húsvéti egybeesések miatt
(egyébként semmi értelme ennek az esetleges dátumnak, azt hiszem Pokorni találta kI?) 2001 óta van...
a szörnyű események viszont 1944-ben voltak, és nem csak Magyarországon
és milyen furcsa, vagy tán nem is, a múló idő egyáltalán nem csökkenti fájdalmát , sőt, tán a megemlékezések ismétlődései csak erősitik!
nekem személyes gyász is, 37 éves munkaszolgálatos áldozat apám miatt...
(de családfám bővülésével nőttek az áldozataim is!)
mikor honismereti foglalkozáson a szervező hozzám fordult, hogy vállalnék-e inspekciót a zsinagógában a vendégek fogadására, elképedtem (nem kellett volna?) ...én erre a feladatra nem vagyok alkalmas! ..ahogy kezd zavarni az is, hogy túrista látványosság leszünk hovatovább... múzeumi tárgyak? még...alig vagyunk
B. Zsuzsa (a zsidó közösség(?) vezetője)üdvözli kinos mosollyal a vendégeket,
utána átvonulunk kis életmenetben a
a Kescskemétu Ármin emléktáblát megkoszorúzandó , ott U.Zsolt mond pár szót mint a valójban már alig látező Dr Kecskeméti Ármin Baráti társaság vezetőjeként
aztán z emlékjelhez, hol B.Zs. lánya S Hajnalka folytatja a tavalyi felvilágositó beszédét Dani kisfiának (azzal a különbséggel) hogy most nincs jelen előtte, szorongva, s a történet nem is a zsidókról hanem zsidómentőkről szól...
kapok mécsest,a kultúrház igazgatónőjétől, odaviszem én is az emlékjelhez....
a polgármesterasszony velem is kezet fog elmenőben
köszöni, hogy itt lehetett
(pedig gondolhatnám ez itt az én helyem, ámbár az egyessület az önkormányzatnak ajándékozta az emlékjelet!)
