a Medáliák dijatadás músora különleges volt (két- a déletőtti szavalóverseny nyertes gyerekeink szavalatai után - a 100 éves Szépség koldusából)
a reveláció régi "barátom" volt (akinek Radnóti műsorát többször is láttam, még be is utaztam érte Szegedre--ismerhetem személyesen is!
most József Attila volt...igazi, mai
de igazán, úgy robbant be közénk, böröndjével, az állomásra, Makóra...
szenzációs volt az a közvetlen s mégis (vagy épp azért ) hiteles hang, amit megütött és ahogy hozta közénk "Attilát"... akivel akár parolázhattunk is volna...
a végén a fent levő József Attila portré mellé állt és (mint Radnóti esetében is, a tapsot mintegy átutalta neki(k)
ahogy néztem a két arcot, megszólalásig hasonlitottak, pedig amúgy nem is!
hiába, ezt teszi az előadói átlényegülés (
Nem hiába Latinovits dijas is, ő mondta, irta, hogy az előadónak mindig át kell lényegülnie azzá a költővé, akinek versét mondja. ő valóban ilyen is volt )igy volt Ady, József Attila stb)
méltó utód a Péter (tán még egy kicsit több is) a megelevenitésben....
a végén a liftnél (bár sietett egy másik helységbe is) összetorlódtunk, kérdezte hogy vagyok, csak úgy kibuggyant belőlem , hogy ha őt látom, mindig jól, de ez igy is van!!!
,
