bevallom, egy ideje, regényeket (egyáltalán szépirodalmat) nem olvasok olyan nagy mohósággal, mint valaha, illetve, mint amennyire "egyéb" - talán nem is irodalomnak nevezhető, legfeljebb: SZAK-irodalmat. Azt szoktam mondani, főleg lányom értetlen rosszallására, hogy én már az összes olvasásra érdemes regényt elolvastam, már nincs időm, felesleges cselekményekbe, esetleges történésekbe merülni, engem már csak a lényeg érdekel, de az nagyon (végül is korábban is, azt vadásztam a "mindentudóknak" tűnő írók soraiban, sorai közt -de) most már sallangok nélkül akarom látni-olvasni ezt a "lényeget"... az életről. (merthogy az is jobban érdekel, mint az irodalom, az irodalom annyiban, amennyiben ezt értelmezi, titoktalanítja. Persze vannak "megingásaim" illetve visszaeséseim; pl. Ulickaja esetében is - bár nála is úgy tűnt, mintha a régi kedves orosz realista íróimat olvastam volna csak tovább...  , és benne is egyébként az írás magasszintű művelése mellett annyira munkál az élet elsődlegessége, a hatni akarás (mint említette is a "nyelvhatáron" konferencián: egy világban, ahol cigányokat ölnek, ha az irodalom segítségével legalább 1-gyel kevesebb cigányt ölnek meg évente, attól már boldogabb - épp a különféle külföldi irodalmak alkalmasak arra, hogy bemutassák, nem egyféle a világunk, nem egyféleképp lehet élni benne, különbözőféleképp élünk, különböző szokásaink vannak - nem lehet kötelezővé tenni, hogy szeressük, de azt igen, hogy ismerjük, megértsük egymást. (valaki egyébként megjegyezte, hogy sajnos inkább negativ példákat talált a magyar irodalomban; egyetlen  pozitiv cigányképet sem pl. -,  (az egyetlen ellenpélda  Pál utcai fiúk  Janója legalább semleges) Ulickaja megerősítette, hogy éppen az egymás iránti tisztelet és megbecsülés iránti vágyat akarja felkelteni az olvasóiban - mert el kell viselnünk egymást, akkor is, ha "más", (cigány, zsidó) - sokkal több türelemre, megbecsülésre, egymás iránti tiszteletre van szükség. (nem "szeretet"-re!) _Ulickaja a lényegről beszél mindig.

Azért a könyvfesztivál utolsó perceiben vettem még egy olyan - nemszépirodalmi - könyvet is, ami "csak" a lényegről szólt, s ezt -átmenetileg félretéve Ulickaja szépirodalmi könyveit- a hazafelé úton , vonatban-buszon majdnem teljesen ki is olvastam: László Ervin (a Szintézis Szabadegyetem fővédnöke!) :   Világváltás , a legaktuálisabb könyv, Ghandi mottójával:"Te magad legyél a változás, amit látni szeretnél a világban" - alcím: " a változás  harmonikus útja".- De  arról szól a könyv, hogy fordulóponton, alternatíva előtt állunk: összeomlás vagy új, békés világ-egység.  Persze ( bár az első variáció látszik most esélyesnek,) az utóbbira voksolunk, és ehhez is nyújt útikalauzt: a szemléletváltáshoz, a tudati (tovább)fejlődéshez - csak innen indulhat ki a kedvező fordulat....

(persze ebben az Ulickaja-féle szépirodalom is segíthet.)